A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
mozgott, 1954 végén 205 állomásunk volt. Az állomások szervezésénél szem előtt tartottuk, hogy oda vigyük a könyveket, ahol arra a legnagyobb szükség van. így 1952-ben főleg mező- gazdasági és kisipari termelőszövetkezetek felé fordultunk, oda, ahova az üzemi könyvtárak nem jutnak el. További rétegek felé orientálódtunk a házmegbízott-testtilet helyiségében felállított állomásokkal, sőt egyes kerületi könyvtáraink próbálkoztak a lakóházakban is. Annak ellenére, hogy az állomások hasznos feladatot töltöttek be, működésük gyakran nem volt arányban azzal a sok nehézséggel, amelyet a kerületi könyvtárosok a könyvállő- mások fennállásának néhány éve alatt tapasztaltak. A könyvtári munkát társadalmi munkában végző könyvtárosok nem mindig kezelték a rájuk bízott anyagot megfelelő gondossággal. Igen sok helyen nem volt kihasználva az átadott könyvanyag. Sokkal inkább be tudták tölteni feladatukat azok a könyvállomások, amelyeket a kerületi könyvtárak dolgozói saját maguk kezeltek. Néhány ilyen könyvállomás párhónapos működése alatt bebizonyította önálló könyvtárrá válásának létjogosultságát. Csak két példát közlünk ennek igazolására. A XVI. kér. sashalmi könyvtár cinkotai sajátkezelésű állomásán 1954-ben 218 olvasót tartott nyilván és egyhavi kötetforgalma 304 kötet volt. A XIX. kér. kispesti könyvtár Wekerle-telepi sajátkezelésű állomásán az olvasók száma 612 és egyhavi kötetforgalma 2000 körül mozgott. Ezzel párhuzamosan más módszerekkel is próbálkoztunk, hogy közelebb vigyük az olvasókhoz a könyvtárat. így a nyári hónapokban parkokban, strandokon kis kölcsönző- pavillonokat állítottunk fel. Ezeket elsősorban a gyermekek vették igénybe, mint ahogy az ő számukra létesült az Állatkert közkedvelt pónifogatos kis „mozgó-könyvtára“. A pónifogat működtetésével Szabó Ervin egyik kedves ötletét valósítottuk meg. Hatéves munkánk — bár még sok a hiányosság — eredményes volt. Létrejött a budapesti közművelődési könyvtárhálózat, amely a szakszervezeti és üzemi könyvtárak mellett lényegében teljesíteni tudja feladatát. A kerületi közművelődési hálózat kialakítása nem volt zökkenésmentes. Különösen sok problémát jelentett a fiókok önállóvá válása. A különben helyes és szükséges intézkedés átmeneti nehézségeket okozott, mivel a tanácsok népművelési osztályai számára új feladatot jelentett a könyvtárakkal való foglalkozás és így hosszabb ideig a Módszertani Osztályra hárult olyan munkák elvégzése, amely tulajdonképpen a tanácsok hatáskörébe tartozott volna. Természetesen a könyvtárhálózat fejlődése nem mérhető csak Propaganda- és nevelő- számszerű adatokkal. Az évek során a kerületi könyvtárakban munka a propaganda és nevelőmunka új módszerei alakultak ki. Színes és változatos volt a munka, ha arról volt szó, hogy új meg új rétegeket kell megnyerni a könyvtár, az olvasás számára, ha országunk egy-egy nagyobb eseményének, pártunk politikájának népszerűsítéséről volt szó. Mindazokat a módszereket, melyekről a Központról szóló jelentésünkben számot adtunk, a hálózatban fokozott mértékben, színesebben, sokrétűbben alkalmazták. Nem egyszer a kezdeményezés — mint pl.: az „Olvasók postája“, ankétok stb. — a kerületből indult ki és a Központ a bevált tapasztalatokat már csak átvette. Az új feladatok új módszereket kívántak meg. Meg kellett találni az utat a főváros olvasóközönségéhez. Az új módszerek kikísérletezésében, a Szovjetunió könyvtárostapasztalatainak hazai viszonyokra való alkalmazásában a kerületi Szabó Ervin könyvtárak jártak az élen. Ezt emelte ki Csekina elvtársnő, a moszkvai Könyvtártudományi Főiskola, tanára, a népművelési dolgozók 1952. évi értekezletén. Kerületi könyvtárosaink felhasználták a jól bevált olvasószervezési módszereket és fejlesztették a propagandamunka különböző formáit. A jelentésben foglalt hat év folyamán a hálózat könyvtárai kiállításokkal, irodalmi estékkel, ankétokkal, az egyéni és csoportos nevelés különböző módszereivel igyekeztek olvasóközönségünket kulturális és szakmai téren is egyre műveltebbekké tenni. A feladatok sokféleségében könyvtárosainknak volt mire támaszkodniok. Segítséget nyújtott elsősorban maga a párt. Itt nemcsak arra a közvetlen segítségre gondolunk, amit
