A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
4 vázlattervet adtunk stb. Mindezzel emeltük ezeknek a munkáknak a színvonalát és részben kiküszöböltük az előző évek jellemző hibáját, amikor túlbecsülve a rendelkezésre álló erőket, túl sok kiállítást, előadást rendeztünk, néha elhamarkodva, nem kellőképpen előkészítve. Pl. 1953-ban összesen 656 irodalmi estet és 1650 kisebb-nagyobb kiállítást rendeztünk a hálózatban. Az osztály nagy gondot fordított az olvasók helyes igényeinek minél jobb kielégítésére, az olvasókkal való kapcsolat kimélyítésére. Ennek érdekében rendezett könyvkiadói terv- megbeszéléseket az olvasók bevonásával, igyekezett támogatni minden olyan kezdeményezést, amely az olvasók és írók találkozását segítette elő, szorgalmazta az olvasólevelek, olvasóvélemények gyűjtését és eljuttatását az írószövetséghez s főleg olvasóértekezletek rendszeres tartását, amelyek alkalmasak arra, hogy az olvasót közel hozzák a könyvtár problémáihoz. Ezzel a valóban nagyszabású tömegnevelő munkával azért nem foglalkozunk itt részletesen, mert a fiókhálózat nevelő- és propagandamunkájával kapcsolatban térünk ki rá. Szakmai irányítást adott az osztály a közművelődési hálózat könyvtártechnikai, adminisztrációs munkájához is. Egyik ilyen legnagyobb munka volt az 1952-ben a 2042/13/1952 M. T. sz. rendelet értelmében a könyvtárak állományának leltározása. Erre a munkára is a központi szakmai értekezletek keretében készültek fel könyvtárosaink. Foglalkozott az osztály a kerületi könyvtárak tervkészítésével, kölcsönzőállomások nyilvántartásával, a könyvkölcsönzés technikai problémáival, sőt gondja volt az osztálynak arra is, hogy a fiókhálózat önállóvá válása után külön foglalkozzék a könyvtári ügykezelés legfontosabb feladataival, hogy megtanítsa a könyvtárvezetőket — akik eddig ilyen kérdésekkel nem foglalkoztak — az önálló gazdálkodással kapcsolatos pénzügyi feladatok ellátására. Az osztály két fontos munkájáról kívánunk még beszámolni. A jelentés időszaka alatt kezdték meg az egyes könyvtárak a kerületükbe tartozó üzemi könytárak patronálását a Módszertani Osztály útmutatása alapján. Segítséget nyújtottak az üzemi könyvtárak leltározási munkájához, a kerületi könyvtárosok előadói voltak az üzemi könyvtárosok részére szervezett tanfolyamoknak, segítséget nyújtottak egy-egy kiállítás megrendezéséhez stb. Egyre nagyobb figyelemmel fordultak a kerületi könyvtárosok az ifjúság olvastatásá- nak problémája felé is. A Módszertani Osztály az ifjúsági könyvtárosok számára külön havi tapasztalatcsere-értekezleteket rendszeresített és ezek keretében foglalkozott a gyermekek könyvtári nevelésének egyes kérdéseivel. így többek között napirendjén szerepelt a könyvvédelem, az aktívákkal való foglalkozás, a tömegpropaganda módszerei, az iskolával való kapcsolat. Itt kell beszélnünk a közművelődési fiókhálózat dolgozóinak továbbképzéséről, mivel erről a Fiókközpont, ill. a Módszertani Osztály gondoskodik. A fővárosi könyvtárhálózat gyors kiépülése egyre újabb és újabb könyvtárosok beállítását követelte. Az állami könyvtárosképzés hiánya* ránkhárította azt a feladatot, hogy az új könyvtárosok szakmai, politikai képzéséről és általános műveltségi színvonalának emeléséről gondoskodjunk. A szakképzés a hálózat dolgozói részére 1948-ban indult meg. 1948—49-ben külső előadók igénybevételével főleg irodalompolitikai kérdéseket vitattunk meg. 1950-ben tanuló- . köröket szerveztünk könyvtárosaink politikai és ideológiai tudásának elmélyítésére. Itt beszéltük meg a Szovjetunió könyvtárainak munkamódszerét és a fiókgyakorlatban való alkalmazását is. 1951-től szervezettebbé és tervszerűbbé lett oktatásunk. Majdnem iskolai jellegű tanulás indult meg. Középiskolai tankönyvek alapján szemináriumokon tanulták a résztvevők a magyar és világirodalmat, a magyar történelmet és a nemzetközi munkásmozgalom Szakmai képzés * A könyvtárosok képzése az egyetemen 1948-ban a Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakán csak 1951-ben indult meg. 41
