A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Tiszay Andor: A könyvtári kiállítások fejlődése
A KÖNYVTÁRI KIÁLLÍTÁSOK FEJLŐDÉSE A kiállítások rendezése a szocialista kultúra terjesztésének fontos eszköze. A jól elrendezett tárgyi és illusztratív bemutatás meggyőző ereje nagyobb mint áz elhangzott szóé vágj'' az írott betűé. Különös feladatok állanak a kiállítás rendezői előtt akkor, amikor elhangzott szavakat és írott betűket kell meggyőző tárgyi dokumentumként kiállítani. Lévén a kiállítás tárgya maga a könyv vagy egyéb nyomtatott dokumentum, nagyobb nehézségekkel kell megküzdeni, mint elevenebb és szemléltetőbb tárgyak bemutatásánál. A vitrinekben fekvő könyv szövege nem olvasható s a kiállítást látogatók türelme sincs általában könyvolvasásra berendezve. E cikkben megpróbáljuk könyvtárunk kiállítási tapasztalataiból leszűrni, miképpen gyűrhetjük le a könyvki állítások természetéből folyó nehézségeket. A magyar múzeumok és könyvtárak a fel* szabadulás óta a népművelési munka tevékeny részvevői. Csak az utóbbi három esztendőben a különböző kiállításoknak több mint öt és félmillió látogatója volt. Bár a nagyméretű művészeti és múzeumi kiállítások mellett a könyvkiállítások szerényebb szerepet játszanak, mégsem jelentéktelen látogatóik száma. Kiállításaink rendezési és téma-felfogása jelentősen különbözik a felszabadulás előtt uralkodó felfogástól. A Horthy-rendszer alatt inkább demonstratív és dekoratív célokra törekedtek, könyvritkaságok, bibliofil kiadványok és szép könyvek felsorakoztatásán kívül, a téma összefüggései, társadalmi-történelmi vonatkozásai nem kaptak megfelelő nyomatékot. Polgári szemlélet folyománya volt a jelenségek és a tárgyak kiragadása összefüggéseikből. Sok kísérletbe és tapogatózásba került, amíg a szocialista szemléletnek megfelelőbb módszereket kialakítottuk. Számtalan kis és sok nagy kiállítás rendezése után, ma már biztosabb tapasztalatokkal rendelkezünk. A felszabadulás utáni első jelentősebb könyvkiállítást több könyvtár együttműködésével 1946-ban rendeztük „Orosz-magyar kapcsolatok” címmel. Itt történt az első kísérlet a témák elhatárolására, az egymás közötti összefüggések figyelembevételére, a történelmi háttér és az anyag közötti kapcsolatok szervesebb egybeépítésére. E kiállítás egyik részében, melynek címe „A szellemi élet a legutóbbi száz évben”, bemutattuk az orosz-magyar kapcsolatok számos írott dokumentuma mellett a fennmaradt tárgyi emlékeket is, beágj’azva a kor történelmi vonatkozásaiba. Ezt a kiállítást a következő években több irodalmi, könyvtártani, dokumentációs és emlék- kiállítás követte. A változatos témák alkalmat adtak az egysíkú kiállítás többsíkúvá való fejlesztésére. Könyvtárunk az elsők között volt a néhány tárlóból álló kiállítások módszerének kikísérletezésében. Lenin, Tolsztoj, Petőfi, Puskin, a magyar Tanácsköztársaság, a harminc éves Magyar Kommunista Párt, Párizsi Kommün stb., stb. 6—18 tárlós kiállításain a könyvtárban fellelhető művek köré csoportosítottuk a művek keletkezésének körülményeit, azok hatását, az eseményre vagy a szerzőre vonatkozó kéziratos és fotódokumentumokat. A kiállítások összeállítását gondos bibliográfiai munka előzte meg. A szerző életének vagy a történelmi eseményeknek tanulmányozása után összeállítottuk a teljes könyvanyagot, amelyek a kiállítás tárgyát érintették. A szerző művei, a szerzőről írott művek mellett helyet kaptak a kort általában vagy részletében tárgyaló művek is. Folyóiratokból felkutattuk a vonatkozó cikk- és képanyagot, kiírtuk a szükséges élettörténeti, statisztikai stb. adatokat és hozzáláttunk a tervvázlat felállításához. Figyelembe véve a tárlók számát, elhelyezését és egyéb helyi körülményeket mint pl. falak, lépcsők stb., megszerkesztettük a pontos forgatókönyvet. A témaelrendezés általában időrendi volt, bár az időrenden belül a fontossági rend 138
