A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Kondorosi Sándor: Könyvelhelyezés, raktározás, leltározás
szemmértékkel mért, becsült adatokkal, ennélfogva hamis kimutatással szerepeltek. Vagy arra gondoljunk, hogy a könyvtárakban minden tolisöprű vagy iratkapesoló leltári tárgy volt, csak éppen a könyvtár alapanyaga, a könyv- nem lehetett leltári tárgy. Könyvtárunk a múltban nem tartotta fontosnak a könyvek pontos, egyedi leltárbavételét. Amikor pedig felmerült a gondolat, hogy utólag és pótlólag, az egész könyvállományt leltárba vegyék, a válasz mindig egy volt: „Felesleges, értelmetlenül nagy munka, ezért egy évre a könyvtárt nem zárhatjuk be.” Könyvtárunk munkaközössége megoldotta a kétségtelenül nagy kérdést. Határidőre, a kölcsönzési forgalom szüneteltetése nélkül, elkészítette Társadalomtudományi Könyvtára könyv- állományának alapleltárát. Munkaközösségünk megértette a rendelkezés célját. Tisztában volt azzal, hogy a könyvvédelem alapja: a jó nyilvántartás, a jó nyilvántartás eszköze pedig: a pontos könyvleltár. A leltári munkálatok módszereit könyvtárunk természete határozta meg. Könyvtárunk szervezete, könyvállományunk sokrétű tagoltsága, munkánkat csak még nehezebbé tette. Ezek a körülmények tették szükségessé a leltározás előkészítését és a munkálatok minél alaposabb megszervezését. Ehhez még az 1952-es tervév utolsó negyedében hozzáfogtunk: A leltározás előkészítése céljából öttagú bizottságot szerveztünk a Nyilvános Szolgálat és a Feldolgozó Osztály dolgozóiból. Az előkészítő bizottság a következő feladatokat oldotta meg: 1. Kedvező munkafeltételeket biztosított munkaidő, fűtés, világítás tekintetében. 2. Helyszíni felméréseket végzett a gyűjteményekben. 3. Próbaleltározást tartott munka- norma megállapítása céljából. 4. Normákat dolgozott ki az egyes munkafolyamatokra. 5. Gyakorlati leltározási szabályokat szerkesztett. 6. Leltári műszakot és leltározási brigádokat szervezett. 7. Munkaeszközöket biztosított. 8. Leltározási munkatervet készített. A leltározás irányítására és ellenőrzésére ä vezetőség leltárfelelőst állított. Az előkészítő bizottság munkájának végeztével, 1953. január 2-án elkezdtük Társadalom- tudományi Könyvtárunk könyvanyagának lel- tárbavételét. A leltározást párhuzamosan a Nyilvános Szolgálat és a Feldolgozó Osztály rendelőcsoportja munkaközössége végezte. A Nyilvános Szolgálat naponta két műszakban, 1/2 9-től 17 és 14-től 22 óráig látja el szolgálatát. A két műszak találkozási idejében 14-től 17 óráig 10 dolgozó 5 párt alkotva végezte a munkát. A Feldolgozó Osztály rendelő-csoportja naponta 4 ólán át, a pár tagjait váltogatva dolgozott. Hogy a kölcsönzés forgalmát ne zavarjuk, először a régi beszerzések könyvanyagának leltározásához fogtunk. Az Általános Gyűjteményt háromezres csoportokra osztottuk, s ezeket csak a leltározás tartamára vontuk ki a kölcsönzési forgalomból. Nagyforgalmú könyvcsoportok, újabb beszerzések leltári felvételét a nyáriegyhónapos szünet idejére állítottuk munkatervünkbe. Ebben a gyűjteményben, mivel számsoros helyrajzi naplója van, könyvegye- denként leltári ellenőrzést végezhettünk. Ennél a műveletnél a leltározó pár egyik tagja mint „polcellenőr”, a másik mint „leltárnapló vezető” működött. Az előbbi, könyvről-könyvre beolvasta a soronlevő könyv helyszámát és címét, az utóbbi a beolvasott adatoknak a helynaplóval való egyeztetése után, piros tintaceruzával beírta a naplóba a leltári jegyet. Az ellenőrzött könyveket, fehér címlapjuk felső jobbsarkában a polcellenőr — az erre a célra készült — leltári bélyegzővel látta el. A kikölcsönzött könyveket könyvkártyájuk alapján ellenőriztük, ill. a kártyákat láttuk el- leltári bélyegzővel. A visszahozott könyveket a kártyájuk szerint utólagosan bélyegeztük le. Különgyűjteményeink könyvei szakszerint vannak felállítva és a szakszám (K 3400/1) a helyszámuk. Mivel csak kartoték-nyilvántartójuk volt, vagy még ez sem, leltárnaplókat kellett felfektetnünk, ezekbe vettük fel egyedenként a könyveket. A leltári sorszámot a könyvek hely,, . , , , /K 3400/11 m szama alatortalakban --------— I irtuk, iermeI 1121 szetesen a gyűjtemény helyszámrendjét előzőleg ellenőriztük. A leltárnaplóba a könyv összes adatait azon- nyomban nem vehettük fel, mivel erre a rendelkezésre álló munkaidő kevésnek bizonyult. Ennek figyelembevételével úgy oldottuk meg a kérdést, hogy egyelőre a leltárnaplóba a könyvnek csak helyszámát írtuk be, mivel a könyv címét stb. utólag, későbbi időben kötöttség nélkül, a kartotéknyilvántartóból könnyen beírhatjuk. Ebből a célból a leltári sorszámot, a felvétellel egyidőben, a kartoték-nyilvántartó 130
