A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
beszámolt az elvégzett munkáról és kiosztotta a legjobb dolgozók között a vándorzászlókat és pénzjutalmakat. A termelési értekezleteken a felvetett kérdésekhez hozzászóltak a könyvtár dolgozói és számos javaslatot tettek a könyvtári munka megjavítására. A munkaverseny és a felajánlási mozgalom mellett jelentésünk időszakában kibontakozott az újítási mozgalom is. Számos technikai, módszertani, ügyviteli javaslat érkezett az évek folyamán könyvtárunk dolgozóitól. Igen sok ezek közül jónak, hasznosnak bizonyult és ma már szervesen illeszkedik bele munkánk egészébe. Újítási mozgalmunkat 1950-től kezdve újítási felelős fogta össze. Negyedévenként újítási feladattervet készítettünk, megjelölve azokat a területeket, ahol a könyvtárosok kollektívájától vártuk a segítséget. Megállapíthatjuk, hogy ez a segítség valóban könyvtári munkánk lendítője volt. Az 1952. évi M. T. rendelet előírja a könyvtárak leltározását. Hogy ezt a hatalmas munkát határidőre, példamutatóan el tudtuk végezni — hisz pl. leltározni kellett az eddig még soha leltári állományba nem vett különgyűjteményeket is — csak annak a számos újítási javaslatnak volt köszönhető, mely ebben az időben munkatársainktól beérkezett. A különgyűjtemények leltározása Nagy Borbála, új leltári rendszerünk bevezetése — az egyedi leltározás — Kondorost Sándor, Nagy Borbála és Szász Károly javaslata alapján Történt. Érdemes itt megjegyezni, hogy Kondorosi Sándor még a felszabadulás előtt benyújtott egy javaslatot az állomány egyedi leltározására. Javaslatát azzal vetették el, hogy nem lehet leltározás miatt a könyvtárat egy évre bezárni. 1953-ban fél év alatt, teljes forgalom mellett bonyolítottuk le az egész műveletet. A Fiókközpont dolgozóinak javaslatára egyszerűsítették a fiókhálózat könyveinek leltári nyilvántartását. Számos újítási javaslatot adtak be a könyv útjának rövidítésére, a kiszolgálás gyorsítására. Raktári munkánk, könyvtárunk technikai berendezésének javítására is több életképes javaslatot nyújtottak be. A KÖNYVTÁRI MUNKA TERÜLETEI Állománygyarapítás, könyvfeldolgozás Könyvtárunk gyűjtési körét, szerzeményezési politikáját társadalmi funkciója és a főváros könyvtárhálózatában elfoglalt helye határozza meg. Meghatározó tényezőként .szerepel még a könyvtár hagyománya, öröksége is. A Szabó Ervin Könyvtár városi nyilvános könyvtár. Alapítója és első igazgatója Szabó. Ervin, a modern magyar könyvtárügy nagy úttörője, a Városi Nyilvános Könyvtár* hivatását 1914-ben a következőkben jelöli meg: ,,A városi könyvtár programja szerint, nyilvános könyvtár, mely a fősúlyt a nagyközönség olvasószükségletének kielégítésére fordítja: emellett központjában társadalomtudományi szakkönyvtárat tart fönt, a városi irodalom különleges hangsúlyozásával; mint helyi könyvtár azonkívül a Budapestre vonatkozó irodalom gyűjtőhelye . . . nem törekszik teljességre, hanem arra, hogy minden, a könyvtárban ápolt tudomány, lehetőleg csak a legjobb, vagy a mai kutatót érdeklő termékeivel legyen képviselve.“** Miben leli magyarázatát, hogy Szabó Ervin, a könyvtárpolitikának olyan tág perspektíváját tudta felvázolni, amely számunkra ma is útmutató? Abban, hogy a forradalmár Szabó Ervin fel tudta ismerni kora törekvéseit, hogy könyvtárpolitikáját a kibontakozó munkásmozgalom szolgálatába állította. Szerzeményezésünk a Szabó Ervin-i hagyományok alapján folytatódott, bár gyűjtőkörünk elvi szempontjai sokáig tisztázatlanok maradtak. * A Városi Nyilvános Könyvtár 1904-ben két könyvtár: a Statisztikai Hivatal szakkönyvtára és a Fővárosi Könyvtár egyesítéséből keletkezett. Ez utóbbi közigazgatási szakkönyvtár volt. ** A Budapesti Városi Könyvtár értesítője. 8. évf. 1—6. sz. 1914. Bp. 1914. 33. has. 13 Újítási mozgalom
