A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban
Vizsgálatunkat abból a szempontból folytattuk, vajon melyik gyermekfoglalkoztatási forma vált általánosabbá, népszerűbbé a könyvtárakban és milyen pedagógiai, irodalmi nevelőhatása volt. Az alábbi kimutatás számadatai azt mutatják, hogy a harminckilenc kerületi könyvtár közül fennállása óta hány alkalmazta már a felsorolt csoportos foglalkozási formákat gyermekolvasói között. A csoportos foglalkozások formáit úgy vázoljuk fel, ahogyan azok a kerületi könyvtárakban az elterjedtség szerint következnek. Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy az újabb foglalkozási formák, mint pl. az „irodalmi törvényszék”, „irodalmi fejtörő-versenyek” csak egy-két éve terjedtek el (ezeket a kimutatáson csillaggal jeleztük), míg a többiek már a felszabadulásutáni években ismert és alkalmazott módszerele voltak. (A számarányok kizárólag a 14 éven aluli gyermekek részére megtartott csoportos foglalkozásokra vonatkoznak.) A 39 kerületi könyvtár közül a gyermekek számára felolvasást tartott . . . .............. valamennyi k önyvmegbeszélést rendezett . . ,, mesedélutánt rendezett....................... ,, n apköziotthonban csoportos foglalkozást tartott ............................................... 33 könyvtárlátogatókat fogadott............ 30 ú ttörőtáborban foglalkozott a gyermekekkel .......................................................... 27 p arkban, szabadban foglalkozott a gyermekekkel ...................................... . 23 s zavalóversenyt rendezett ................... 23 f ilmmel egybekötött könyvismoi'tetést tartott .................................................... 18 műsoros irodalmi délutánt rendezett 17 ^irodalmi fejtörő-versenyt rendezett 15 rajzversenyt rendezett .......................... 15 ^irodalmi sétát, kirándulást szervezett ............................................................. 11 dia-filmes mesedélutánt, ankétot tartott ............................................................. 11 írók és pajtások találkozóját megrendezte ......................................................... 7 gyermekolvasóértekezletet tartott ... 4 *,,irodalmi törvényszék"-et rendezett 2 * rádió-ankétot tartott ............................ 1 F enti kimutatásból láthatjuk, hogy a legáltalánosabb foglalkozási formákat fennállásuk óta valamennyi könyvtár alkalmazta. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy a 39 könyvtár könyvmegbeszélést, felolvasást és mesedélutánt átlag havonta rendezett, műsoros irodalmi délutánt és könyvtárlátogatást csak félévenként, másfajta — kimutatásunkban feltüntetett — csoportos foglalkozást egy évben csak egyszer tartott. KÖNYVMEGBESZÉLÉSEK Könyvmegbeszélést valamennyi könyvtár rendezett. Miben rejlik e csoportos foglalkozás népszerűsége? Tapasztalatunk és véleménykutatásunk szerint abban, hogy ez az a forma, amellyel a könyvtárak leginkább kapcsolódhatnak az iskolák tantervéhez, tehát a pedagógusok is támogatják és érdeklődésre tarthatnak számot a tanulóifjúság részéről. Egy-egy könyv megbeszélésénél a gyermekolvasóknak csak egy bizonyos csoportja érdekelt, tehát a kisebb — 40—50-es — létszám lehetővé teszi, hogy alaposan, bensőségesen vitassák meg a szóban- forgó mű szereplőinek jellemét, a regény mondanivalóját. Egyes esetekben a könyvtár számára meg éppen azért értékesek ezek az összejövetelek, mert az előadó felhívhatja a gyermekolvasók figyelmét olyan művekre is, amelyeket eddig elhanyagoltak, holott olvastatásuk több szempontból fontos. Különösen vonatkozik ez a természettudományos és más ismeretterjesztő művekre, melyeknek olvasottsága a legtöbb könyvtárban rendkívül alacsony a regények és egyéb szépirodalmi művek olvasottságához viszonyítva. Könyvtárosaink nagyrésze azonban azt tapasztalta, hogy a tizennégy éven aluli olvasót az egyszerű könyvmegbeszélési forma nem elégíti ki, ha csak az ankétvezető személyes varázsa, tudása és szellemessége nem teszi sikeressé. Gorkij szavait idézzük: „Aki a gyermekkel a prédikáció kenet telj es hangján beszél, az csak untatja és elriasztja a gyermeket magától a témától.”1 Az az előadó, aki kioktatja a gyermekeket, száraz ismertetésekbe bocsátkozik, unalmassá, érdektelenné teszi a legizgalmasabbnak ígérkező Verne-ankétot is. Még inkább vonatkozik ez az ismeretterjesztő könyvek megbeszélésére. Szovjet könyvtári tapasztalatot vettek át könyvtárosaink, amikor pl. ,,Utazás a népi demokratikus államokban” címmel tartottak néhány kerületi könyvtárban ankétot. Érdekességét az adta, hogy az előre olvasott könyvekkel kapcsolatban a gyermekek elmondták történelmi és földrajzi ismereteiket, térképen szemléltették a többieknek, esetenként rajzokat, városképeket mutattak hozzá, sőt a tárgyalt állam 118
