A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

Zoltán József: Budapest története bibliográfiájának tervezete

letek, egyházi épületek, fürdők, források, sport- létesítmények, interieurök, szórakozóhelyek stb. képanyaga.

Míg tehát a bibliográfia tematikájában a kronológiai sorrend elsődleges, addig az ikonográfiában a logikai elrendezés a döntő, kronológiát csak az azonos tárgykörű eseményeket (pl. ostromokat) ábrázoló képanyagnál lehet alkalmazni.

Bibliográfiánk tárgyát illetőleg a topográfiai vonatkozást már említettük: topográfiai tekintetben Nagy-Budapest közigazgatási határait kiterjesztjük. A másik kérdés, hogy melyek azok az írott és nyomtatott dokumentumok, amelyeknek felvétele, ill. feldolgozása szükséges. A Budapest történetét bármilyen vonatkozásban érintő nyomtatott vagy írott könyvek, brosúrák feldolgozásának kérdése nem lehet vitás (legfeljebb olyan esetekben, mikor nyilvánvalóan nem mondanak újat, pl. középiskolai tankönyvek). Ugyanez vonatkozik a kézzel írott művekre is (Schmall Lajos, Gárdonyi Albert kéziratos feldolgozásai, Ballagi Aladár kéziratos bibliográfiája stb.) Nehézség a sorozatos művek (évkönyvek, naptárak stb.), folyóiratok és hírlapok feldolgozásának kérdésében mutatkozik. Ebben a kérdésben azokkal szemben, akik mint Dezsényi Béla,10 a múltbatekintő cikkbibliográfiát feleslegesnek tartják, legalább a fontosabb cikk- anyag felvételének szükségességét valljuk. Ez a szükségesség önként következik biliográfiánk feltáró jellegéből. Számos kérdésről nem jelent meg monografikus munka és ha megjelent, arról a szakember többé-kevésbé tud. A bibliográfia akkor jelent számára igazi segítséget, ha a monografikus anyag összegyűjtése mellett megtalálja a többnyire ismeretlen hírlap- és cikkanyagot is, mégpedig a tárgy kívánta összefüggésben. Persze a terjedelem kényszerű korlátozottsága határt szab az elvi elgondolásoknak. A hírlap- és folyóiratanyag részletes feltárását (budapesti viszonylatban) 1850-ig tartjuk reálisan megvalósíthatónak és szükségesnek. A múlt század második felétől kezdve erősen megválogatott cikkanyag közlésére kell szorítkoznunk.

BIBLIOGRÁFIÁNK EGYES MÓDSZERBELI KÉRDÉSEIT részben érintettük már. Ezeknek ügyrendszerű részletezése itt nem tartozik feladatunkhoz, csak elvi tisztázásukhoz kívánunk hozzájárulni. Bibliográfiai munkánk feltáró jellegéből következik az analitikus módszer alkalmazása. Sorozati műveknél, folyóiratoknál, hírlapoknál és gyűjteményes munkáknál minden bibliográfiai egységet külön fel kell vennünk az előbbiekben vázolt megszorításokkal, mert bibliográfiánk jellegéből a teljességről való kényszerű lemondás is következik. Ugyancsak bibliográfiánk jellegéből fakad az anyag tárgyi elrendezése a fent vázolt módon. A bibliográfiai munkában általánosan szokásos betű- rendi elrendezés csak azonos tárgyra és korra vonatkozó anyagon belül látszik célszerűnek.

A könyvek feldolgozásának elkerülhetetlen további módszere az autopszia, a minden egyes mű kézbevételén és nem katalóguson alapuló feldolgozása. Ez a módszer nemcsak a hibaforrások minimumra való csökkentése, hanem a könyv tartalmának esetleges feltárása — annotáció — miatt is szükséges. A bibliográfia- anyagi feltételeit illetően csatlakozunk Módis László idézett tanulmányának megállapításaihoz.11 Bár Módis számításai a tervezett teljes nemzeti bibliográfiára vonatkoznak, némi változtatásokkal a mi sokkal kisebb igényű bibliográfiánkra is állnak: a bibliográfiánk területén kutatók nagy számának ténylegesen számottevő időmegtakarítást jelent majd az összegyűjtött irodalom, amelynek anyagi támogatása, nyomtatásban való megjelentetése a főváros tanácsán kívül a Magyar Tudományos Akadémiára hárul.

VÉGÜL RÖVIDEN SZÓLNUNK KELL bibliográfiai munkánk személyi feltételeiről. Szerencsés eset, amikor a bibliográfus személyében a bibliográfiában feldolgozott tudományág szakismerete a bibliográfiai szaktudással párosul. A legtöbb esetben meg kell elégednünk az utóbbival. A nagy magyar bibliográfiák szerkesztői, akikre bevezetőben utaltunk, példák arra, hogy ez sem csekély követelmény. A mi esetünkben meg kell elégednünk azzal, hogy a munkát a lehető legjobb képességű és képzettségű könyvtárosok lássák el, akik ismerik a bibliográfia célkitűzéseit, tudatában vannak jelentőségének és az anyaggyűjtés, feldolgozás, rendezés terén a legnagyobb lelkiismeretességgel, hűséggel, pontossággal járnak el. Ezen túlmenően az irodalmi, szakbibliográfus és politikai lektoron kívül szükséges szaktörténész-lektor többszörös külső ellenőrzése is.

Felmerült a munka részletekben (kötetekben) való kiadásának gondolata. Ez, sajnos azért nem valósítható meg, mert az anyag, elsősorban a folyóiratanyag többszöri kézbevételét tenné szükségessé. A gazdaságos munkamód112