A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

G. Nyilas Márta és munkatársai: Az új magyar irodalom olvasása a kerületi könyvtárakban

lődésük a prózai irodalom minden témakörére kiterjed, komolyan érdekli őket a szocializmus építésének ábrázolása. Munkásnő olvasónk azonban sokkal kevesebb mint férfi. A dolgozó nők nem igen érnek rá az olvasásra. Még a háztartásbeli munkásfeleségek érdeklődési köre is korlátozottabb. A háztartás mindennapos apró-cseprő gondjai között nem fejlődnek olyan mértékben, mint férjük. Erre utal könyveik kiválasztása is, ezt mutatják a könyvtárban folytatott beszélgetések. Sajnálatos jelenség, hogy műszaki irodalmat úgyszólván kizárólagosan csak férfi munkásolvasóink kölcsönöznek.

Könyvtáraink legszorgalmasabb olvasói az alkalmazottak és háztartásbeliek. Ebben a kategóriában találjuk a legtöbb „könyvfalót”. Az új magyar irodalmat is viszonylag nagy mértékben olvassák. Ezek az olvasóink szívesen elmondják véleményüket az elolvasott könyvről. Szeretnek a könyvtárban beszélgetni.

Ifjúságunk (26 év alatti olvasóink), bár a megvizsgált könyvtárak olvasóinak majd felét teszik ki, az új magyar irodalmat kevésbé olvassák, mint az idősebbek. Számarányuknak megfelelően csak a történelmi regényeket olvassák. Részben elfogadhatjuk magyarázatként, hogy fiatal olvasóink most akarják megismerni a virágirodalom régi és újabb kiemelkedő alkotásait. Ez a magyarázat azonban nem teljesen kielégítő. A kölcsönzőasztal mellől is jól megfigyelhető, hogy a fiatalok egy része „jampec” befolyás alatt áll. Vannak fiatalok, kiknek irodalmi érdeklődése a sznobokéra emlékeztet. Csak a klasszikusokat és a formalisták könyveit akarják olvasni. A könyvtáros feladata, hogy ezeket felvilágosítsa: mai életünk művészi ábrázolása, mai kultúránk iránt való közömbösség nemcsak politikai, hanem kulturális elmaradottságra vall.

A kimutatás nem sokat árul el a parasztolvasók olvasmányairól. Kevés parasztolvasó van a kerületi könyvtárakban, s csak az utolsó évben sikerült a mezőgazdasági övezetben működő könyvtárak dolgozóinak felnőtt parasztolvasókat megnyerni a könyvtár számára. Ezek a parasztolvasók azonban elsősorban mezőgazda- sági szakkönyveket keresnek a könyvtárban és csak másodsorban szépirodalmat.

Az elbeszéléseknek lényegesebben kisebb a forgalmuk a regényeknél. Még ha olyan kitűnő novellisták, mint Móricz Zsigmond vagy Mikszáth Kálmán műveinek olvasottságát nézzük is, azt tapasztaljuk, hogy regényeik sokkal

keresettebbek, mint elbeszéléseket tartalmazó köteteik. A kerületi könyvtárak kölcsönzőinek nagy része nemrégen vált rendszeres olvasóvá, s a kezdő olvasók szívesebben olvasnak regényt. Egyik olvasónk ezt így magyarázta: „Mire beleélem magam az elbeszélés történetébe, már vége.”

A kimutatások élesen rávilágítanak arra, hogy a költői műveket úgyszólván nem olvassák. A verskötetek tudomásunk szerint a könyvesboltokban sem nagyon keresettek. Egyébként indokolt volna, hogy a verskedvelő olvasó mielőtt megvásárol egy kötetet, azt előbb könyvtárból kölcsönözze ki és azt vásárolja meg, amit már megszeretett. Az egyes művek olvasottságának vizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy Benjámin László verseskötetét — akinek neve közismert és számos költeménye tankönyvekben is megtalálható — sokkal inkább olvasták, mint Juhász „Apám” című kitűnő költői elbeszélését. Ezt a verset, amit alig népszerűsítettek, nagyon kevesen olvasták.

Meg kell jegyeznünk, hogy az új magyar költők versein túl, a költeményeket általában nem olvassák. A világirodalom legnagyobb költői lángelméit még kölcsönzik valamennyire, de ezek iránt sem kellő az érdeklődés — nagyrészt diákok viszik, tanulmányaik segédkönyveként. Ha a jelenlegi versolvasást összehasonlítjuk a Fővárosi Könyvtár 1934. évi felmérésének adataival, némi javulást észlelünk. Akkor még rosz- szabb volt a helyzet. De ez nem vigasztaló.

A színművek olvasottsága sem nagyon jó. Még a „Fáklyaláng”-ot, Illyés Gyula színművét is csak kevesen kölcsönözték. Pedig ennek olvasását indokolná nagy színpadi sikere és az, hogy nemcsak a nézőtéren, hanem elolvasva is műélvezetet nyújt. Ez a jelenség — épp úgy, mint a költemények csekély olvasottsága — arra mutat, hogy olvasóközönségünk ma még elsősorban a kellemes időtöltést, szórakozást s nem pedig művészi élményt keres olvasmányaiban.

AZ ÚJ MAGYAR IRODALOM olvasottságának tanulmányozásánál az érdekelt leginkább bennünket, mennyire olvassák, hogyan értékelik olvasóink mai életünk irodalmi feldolgozását. Melyik író, melyik művét szeretik olvasóink, mit hiányolnak, mit várnak életünk ábrázolásánál.

Olvasóink irodalmi ízlésének jellemzésére közléseikből néhányat röviden ideírunk :

104