A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954
vett könyvtárosi szakmai tudáson kívül magasabb fokú képzettséggel, széleskörű, általános műveltséggel rendelkezzenek. 1953—54-ben a könyvtár dolgozói közül tizennégyen voltak a Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakán esti vagy levelező hallgatók. (Statisztikánkban ezt a 14 könyvtárost is az egyetemet végzettek közé soroltuk.) Dolgozóink közül Gordon Erzsébet, Tyroler Gyula és Zalai Zoltán a főiskolát kitüntetéssel — „Vörös diplomával“ végezték. Szakmai továbbképzés, nyelvtanfolyamok. A könyvtár dolgozóinak szakmai továbbképzésére tanfolyamokat szerveztünk. 1949-ben még csak a könyvtárosok szűk körére korlátozódott ez az oktatási forma. A tájékoztató szolgálat beosztottjai részére indított szemináriumokon a reference-szolgálat ellátásához szükséges kézikönyveket és a legújabban megjelent irodalmat — főleg politikai műveket — ismertettük. 1950—51-ben szakoktatásunk egyéni tanulás formájában folyik. Könyvtártani előadások és tanulmányok anyagát dolgozták fel a résztvevők és a tanultakról szemináriumokon számoltak be. Az előadások tematikájának összeállításában segítséget jelentett az Országos Könyvtári Központ „A Szovjetunió és a népi demokráciák könyvtárügye“ című kiadványsorozata. Ezenkívül hetente tartottunk beszámolót, amelyen a bel- és külföldi könyvtártani folyóiratok érdekesebb cikkeit ismertettük. Kár volt, hogy a továbbképzésnek ezt az értékes és tanulságos módját a későbbi években nem alkalmaztuk ilyen szélesen. Az egyéni tanulási forma jónak bizonyult, ki kellett azonban küszöbölnünk az oktatás témaválasztásának ötletszerűségét. Ez 1951-ben meg is történt. A könyvtár tudományos munkatársai 12 könyvtártani témát dolgoztak ki, mint a következő év oktatási programját. Az előadásokon való részvétel mindenki számára kötelező volt. További lépést jelentett, hogy 1952-től kezdve az általános könyvtártani kérdések mellett az egyes osztályok munkájukhoz kapcsolódó speciális témákat is feldolgoztak. Valamennyi előadás, szeminárium vezetését belső erőkkel oldottuk meg. Biztosítottuk, hogy dolgozóink nyelvtanfolyamokon elsajátítsák, illetőleg továbbfejlesszék a munkájukhoz szükséges nyelvtudást. Természetes, hogy elsősorban az orosz nyelvórák iránt volt nagy érdeklődés, hiszen ennek tanulása a múltban nem igen volt lehetséges. Jelenleg a könyvtár dolgozói közül ötvenhármán beszélnek idegen nyelvet. Ebből: német nyelvtudással rendelkezik 48 fő francia ,, ,, 29 fő angol 16 fő orosz 9 fő olasz 5 fő egyéb 6 fő 1952 januárja óta, azokban a munkakörökben, amelyeknek ellátásához idegen nyelv tudása szükséges — a megfelelő vizsga letétele után — nyelvpótlék illeti meg a dolgozót. A nyelvpótlék a fizetés 15, ill. 8%-a. A fiókhálózat dolgozói oktatásának szervezése és irányítása a Módszertani Osztály munkájához tartozik. Erről ott számolunk be részletesen. A központi dolgozók oktatásának szervezésével az igazgató által megbízott könyvtáros foglalkozik, napi munkájának elvégzése mellett. Könyvtárosaink továbbképzése nemcsak a könyvtár által szervezett tanfolyamokon történt. Sokan vettek részt az Országos Könyvtári Központ és a Széchényi Könyvtár által rendezett tanfolyamokon. Itt kell megemlítenünk azokat a tapasztalatcsere céljából más könyvtárakban tett látogatásokat, amelyek — szintén mint a szakmai oktatás egyik változata — segítették könyvtári munkánkat. Mint az elmondottakból látható, szakoktatásunk kialakítása nem ment minden zökkenő nélkül, nem mutat egyenletes fejlődést. Formája, tematikája gyakran változott. Visszatekintve úgy látjuk, hogy az 1951—53-ig terjedő időszakban találtuk meg nagyjából azt a helyes megoldást, ami egyaránt megfelel a könyvtárban dolgozók igényének és azoknak a 10
