A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Zoltán József: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai munkássága 1945-1954
kozik. Ezért az intézetnek tovább kell szorgalmaznia a felügyeleti hatóságok és a Kiadói Főigazgatóság illetékes szerveinek együttes erre- vonatkozó intézkedését. A bibliográfiai tevékenység egyik legfontosabb feladata azonban a bibliográfiák készítésének módszereire és felhasználására vonatkozó elvi kérdések tudományos feldolgozása, a bibliográfiai osztályok szorosabb együttműködése a tájékoztató szolgálat és a módszertani osztályok munkatársaival, továbbá azok munkájának támogatása bibliográfiai összeállításokkal. A KÖNYVTÁR BIBLIOGRÁFIAI KIADVÁNYAINAK EGYES TÍPUSAIRA áttérve, meg kell állapítanunk, hogy azok között mind számban, mind jelentőségben az ajánló bibliográfiák foglalják el az első helyet; összes bibliográfiai kiadványainknak több mint egyharmada ajánló bibliográfia. Tartalmuk szerint, a könyvtár társadalomtudományi jellegének megfelelően, többségükben politikai, történelmi, irodalmi témák bibliográfiai feldolgozását nyújtják, kisebb részben készültek bibliográfiák a pedagógia és a természettudományok témaköréből. „Az ajánló bibliográfiák készítésében kétségtelenül legtermékenyebb volt a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár . . . Legjelentősebb kiadványa a „Mit olvassunk hazánk történetéről” c. kézikönyv, amely kisebb fogyatékosságai ellenére is általános tetszést aratott” — állapítja meg az 1953-as évre vonatkozóan Rácz Aranka.6 Az I. Országos Könyvtároskonferencia is leszögezte, hogy könyvtárunk az ajánló bibliográfiák kimunkálása terén úttörő munkát végzett.7 Az ajánló bibliográfiáknak ez a nagyarányú termelése azonban háttérbe szorította a szakbibliográfiák készítését, amelyek fontosságára legutóbb Kőhalmi Béla mutatott rá.8 Abban, hogy a bibliográfiai munka súlypontja a szakbibliográfiák rovására áttolódott az ajánló jellegű bibliográfiák területére, döntő szerepe van az I. Országos Könyvtároskonferenciának, amely a bibliográfiai munka területén csak a „tematikus ajánló bibliográfiák” kiadásának fejlesztéséről hozott határozatot.9 Ezt megelőzően pedig, 1951-ben, a Szabó Ervin Könyvtárban megtartott minisztériumi felülvizsgálat a könyvtárat bibliográfiai tevékenységében úgyszólván kizárólag közművelődési feladatok ellátására korlátozta. Ezért tartjuk ezen a téren örvendetes ténynek és jelentős lépésnek a tudományos bibliográfiák fonalának újrafelvételét (hazánk felszabadulásának, a második világháború történetének, Budapest történetének bibliográfiája). Ezek olyan, teljességre igényt tartó, nagyobb- szabású bibliográfiai gyűjtések, amelyekről az 1954-ben lefolytatott minisztériumi felülvizsgálat megállapította, hogy „valóban közérdekű témaválasztás esetén könyvészeti irodalmunk legértékesebb termékei” közé tartoznak, mint a „Bibliográfia a hazai parasztlázadások irodalmához”, „A párizsi kommün az egykorú magyar irodalomban”, a Sztálin-bibliográfia. Könyvtárunk kettős — tudományos és legmagasabb szintű közművelődési profiljának megfelelően meg kell találnunk a helyes arányt a tudományos és népszerű bibliográfiák készítésében. Az ajánló bibliográfiákkal rokon bibliográfiai kiadványtípus a röplapbibliográfia. Ezek mennyiségben a Szabó Ervin Könyvtár bibliográfiai termelésében a második helyet foglalják el az ajánló bibliográfiák mögött. Ä röplapbibliográfiákból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a könyvtár, akárcsak Szabó Ervin idejében, gyorsan reagált az aktuális eseményekre. A párlapos ajánlójegyzékek főleg a könyvtárak népnevelőmunkáját hivatottak támogatni. A ■szöveggyűjtemények ugyancsak aktuális események, évfordulók stb. kapcsán készültek felolvasások, előadások, ünnepségek megtartásának könnyítésére. Ilyen szöveggyűjtemények, antológiák kiadása voltaképpen a könyvkiadás körébe tartozik. A könyvtár helyesen járt el akkor, amikor könyvkiadók nem foglalkoztak még szöveggyűjtemények kiadásával és maga adott ki ilyeneket. Ma már könyvtárosainknak minden jelentősebb évfordulóra rendelkezésre állanak szöveggyűjteményeink, csak az azóta megjelent anyaggal való kiegészítésre szorulnak. Ezért a könyvtár lemondott további szöveg- gyűjtemények készítéséről, és amennyiben újnak a szükségessége felmerülne, azt könyvkiadó hatáskörébe hárítja át. A tervszerű olvasásra nevelés terén figyelemreméltó kezdeményezést jelentett a szovjet példaképek nyomán szerkesztett olvasótervek közrebocsátása. Városi könyvtárosok, de vidékiek is, pl. Hajdúhadháza könyvtárosa is örömmel adtak hírt arról, hogy jól tudják felhasználni olvasóterveinket munkájukban. A kezdetben elhangzott bírálatokat a fokozatosság elvének nem következetes megvalósítása miatt a könyvtár megszívlelte és a későbbiekben a helyes módszertani elvet következetesebben alkalmazta. Ennek ellenére, mivel eltérő vélemények is voltak az olvasótervek felhasználhatóságát ille89
