A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1948
Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához
55 Rákóczi Ferenc, II. * Confessiones et aspirationes... (L. fentebb.) 141—146. lap A parasztok által Lengyelországból történt visszahívása és a dolhai csata híre. Erdély öröksége 7. Erdély változása (1. fent) 7. k. 123—129. lap R. F. hazatérése, Dómján E. fordításából. Tsétsi János, ifjabb (1689—1769) Havi krónikája a Rákóczi-háború történetéről. Közli Thaly : Történelmi naplók. Bp : Akad. 187'5. (Magy. tört. emlékek II. o. 27.) 259—266, 285—290, 297, 300—1, 315—6, 337—9, 349—351, 366, 372—3. lap. Fk. 3381/27 A szerző fiatal prot. theológus volt, a nép közelében élt. A Rákóczi fölkelés elején örömmé számol be a gyors sikerekről, utóbb sokat foglalkozik a rézpénz árfolyamával, az adószedés módozataival, a Bányavárosok ellenséges kézre kerülésének jelentőségét hangsúlyozza, meg- rójja a főurak kapzsiságát, könnyelműségét : öt esztendő sikereit nem nekik, hanem istennek tulajdonítja. A nép nyomorúságát többször festi. Bethlen Miklós, gr. (1642—1717) Önéletleírása. Pest: Akad. 1806. (Szalay : Magy. tört. emlékezések 2—3.) Fk. 35525/2—3 Az 1700-as évnél a jobbágyok kíméletlen terheléséről ír, amit Teleki kezdett. Rákóczi fölkelésénél megjegyzi, hogy a mozgalmat Kis Albert hetven talpassal kezdte s ugrásszerűen növekedett. ■— Élete leírása magától. . . [Kb. egykorú kéziratos másolatban.] Fk. 09/998 Szakái Ferenc Naplója 1698-—1718. (Kiadása: 1. Inczédi Pál.) 45, 49—72. lap Fk. 80970, 46557, 43257 Kolozsvári polgár emlékezései, az erdélyi kurucokkal való érintkezések vázolásából kitűnik, hogy gyöngén szervezett népi mozgalom volt, de tömegek álltak mögötte. A kolozsváriak is sokan kiszöktek hozzájuk. Erdély öröksége 7. 159—176. lap Vízaknai Briccius György naplója 1693-—1717. (Kiadását lásd: Inczédi Pál.) 95—114. lap F. 80970, 46557, 43257 A naplófeljegyzésekből, melyet e kolozsvári polgár hagyott, világos, hogy fel-fellobbanó népmozgalom volt a kurucvilág Erdélyben, ezzel a kolozsvári polgárok is rokonszenveztek, amiért a császári megszállás alatt is gyanúsaknak, rebelliseknek tekintették őket. »Szegény kurucok a németet . . . úgy levágják, hogy csak mi sem jő vissza bennek« — írja egy helyen. Utóbb maga is Rákóczit szolgálja. Czegei Vass György (1644—1705) Naplói (L. fent.) 362—438. lap. Beszámol az erdélyi fölkelő kuruchadak Kolozsvár körüli portyázásairól, a város meghódolásáig. 377. lapon szól a holdvilági csatáról. 374. lap így foglalja össze az 1703. évet: Ez esztendőben ősszel, de kivált télben támada Erdélyben paraszthad, akik az uraknak és főrendeknek mindenféle marhájokat eldulák. . . . (Ezt részletezi.) A szófogadatlan jobbágy miá nagyobbára vetetlen maradtunk. Csányi János Ungrische Chronik. (1. fentebb.) 175—22Ö. lap Fk. 54658 Sokat ír a kurucok Sopron körüli portyázásairól 1703—4-ben. Szirmai András naplója. Közölve: Adalékok Zemplén vm. történetéhez. 1900. 5. k. 80, 142—3. lap Szól a Rákóczi fölkelés kitöréséről. Szeles János (18. szd.). Székelyudvarhely története. (L. fentebb.)
