A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Csirke Géza: Közös alosztások. Adalékok a könyvtári szakrendszer kérdéséhez
42 csoportját különböztet meg, s az értekezőiratokat a) bevezető iratok; b) tankönyvek és általános kiadványok, valamint c) vegyestartalmú iratok csoportosításban adja. Ettől a kezdetleges kísérlettől Hans Wilhelm Eppelsheimernek a közös elemek kianalizálásán alapuló mainzi rendszeréig1) és Hans Trebst analitikai rendszeréig,2) amely már kizárólag a közös elemek analizálására szorítkozik, hosszú út vezet a szakrendszerek sorában. Ezek közül a közös elemek analizálása terén, a probléma jelentőségének felismerése folytán Melvil Dewey: Decimal classification-jéé (a továbbiakban röviden : DK) és a közös elemek kidolgozása terén a DK-ból tovább fejlesztett brüsszeli decimális klasszifikáció (BDK) a Classification décimale universelle-é a legfőbb érdem. Közös elemek A közös elemek kianalizálásánál szembetűnően azt tapasztaljuk, hogy vannak 1. olyan visszatérő elemek, amelyek minden (vagy legalább is a legtöbb) tudományágnál illetve szakcsoportnál ismétlődnek, 2. olyan visszatérő elemek, amelyek csak egy Szakcsoporton belül térnek állandóan vissza. Sigismund Runge3) az állandóan visszatérő elemeket 1. irodalmi formák (Literaturformen) és 2. helyi kapcsolatok (Raumbindungen) csoportokba foglalja össze. Az irodalmi formák megjelölés azonban egy lépéssel tovább megy a kelleténél, mert kétségtelenül irodalmi forma az általa felsorolt bibliográfián, biográfián, történeten, forráson, folyóiraton gyűjteményes munkán, rendszeres leíráson és monográfián kívül, sőt mindennapi használatban elsősorban : a regény, dráma, költemény stb. is, holott ezek a megjelölések már csak a szoros értelemben vett irodalom : a szépirodalom terén alkalmazhatók. Az utóbbiak tehát a fent említett második csoportba, az egy-egy szakcsoporton belül visszatérő elemek közé tartoznak. Nem vitás ugyanis, hogy a regény, dráma, költemény stb. szintén közös elem, mégpedig formai elem, de csak a szépirodalom területén. Ezt a későbbiek folyamán maga Runge is megállapítja, megjegyezve, hogy a legtöbb rendszer ezek számára külön segédrendszert alkotott.4) Trebst a formai elemeket két csoportba foglalja : 1. tudományforma (Wissenschaftsform), mint például a »történet« és 2. irodalmi forma (Literaturform), ilyen például a tanulmány. Ez is azt igazolja, hogy ha a formai megjelölést megszorítjuk, a kétségtelenül formai elemek egy része kiszorul ebből a csoportból. Helyesebb tehát ezeket az elemeket »formai« elemeknek jelölni, mert az irodalmi megjelölés csak felesleges vitára ad okot és kizár ebből a csoportból olyan formai elemeket, amelyek nem sorozhatok az irodalmi formák közé. A Runge által második csoportként felállított »helyi kapcsolatok«-on kívül, Trebst a már említett kétféle formai elemen felül, a közös elemek közé sorolja az »időkapcsolat«-ot (Zeitbindung) is. Trebst szerint egyébként minden műből5) 5 elem analizálható ki. Ezek: 1.) tárgyi elem, 2.) tudományforma, 3.) időkapcsolat, 4.) helyi kapcsolat és 5.) irodalmi forma. Ezek közül az első, magát a szakcsoportot képezi, míg a további négy a közös elem, amely minden szakon belül előfordul. 4) Eppelsheimer, H. W.: Der neue Sachkatalog der Mainzer Stadtbibliothek. Zentralblatt für Bibliothekswesen Jg. 46. (1929.) p. 406—424. 2) Trebst, H. : Studien zu einer analytischen Sachkatalogisierung. Lpzg. 1931. 3) Runge, S. : Vereinheitlichung der Allgemeingruppen im systematischen Katalog. Zentralblatt für Bibliothekswesen Jg. 51. (1934.) p. 57—71, 146—161. 4) Runge, S.: 1. m. p. 69. 5) Trebst szerint tulajdonképen minden szakcímből.
