A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Kondorosi Sándor: A könyvtárrendezés kérdéséhez, különös tekintettel a Fővárosi Könyvtárra
megállapítani, hogy hol és mennyi helyet tartalékoljunk a szaporulat részére. Ha még annyi helyet hagynánk is, amely megítélésünk szerint belátható időn belül nem telik be, akkor sem lehetne teljesen elkerülni az előbb említettek miatt a helyenkinti torlódást, ami előbb-utóbb átrendezést von maga után. Ha ezenkívül a szakrendi felállításnál a szakszám helyszámmá alakul, az állandóan számokkal dolgozó könyvkereső altisztek munkája annyira nehéz lesz, hogy nagyobb forgalom esetén zavar áll be különösen ott, ahol a könyvön a kötetjelző perszámok valósággal »tülekednek«. A per-számnak — ez a Fővárosi Könyvtárban nem mindig azonos a kötetszámmal —- a helyszám mellé aranyozása vagy írása olykor zavarólag hat, mindig felesleges és nem esztétikus. Egyik-másik ilyen helyszám mellé aranyozott kötetszámhalmaz hieroglifként hat a sok számolvasástól elfásult könyvkereső altisztre. Nézzünk meg közelebbről egy ilyen helyszámot. Pl.: A 50.40/27/1/1, az »A« a gyűjtemény betűjele, az 50-es szám Ázsia földrajzi alosztására utal, a 40 a nyelvészetre, a decimális klasszifikáció szerint. A per-jel után következő 27-es szám a helynapló sorszáma, az ezt követő per-jel után az 1 -es az 1 kötetet, a következő 1 -es szám a kötet első részét jelenti. A számrendben felállított Általános Gyűjteményben a könyveken a per-jel után mindjárt a kötetszám következik (pl. 16860/1), a gyűjtemények könyveinél viszont ehelyett a helynapló sorszáma áll s csak ezután a kötetszám (pl. A 50.40/27/1). Ezeket a per-jel utáni helynaplói sorszámokat az altisztek számtalanszor eltévesztik s nem egyszer mint kötetszámot értelmezik s így a kikeresett mű nem egyezik a kérőlapon feltüntetett könyv adataival. Mennyivel egyszerűbbek ezek a számok pl.: A 3260, A 3261, A 3262..., vagyis a gyűjteményt jelző »A« meghagyásával a numerus currens alkalmazása. A gyűjtemény »A« jelzéssel numerus currens rendszerben sok gondtól óvná meg a vezetőséget, tisztviselőket s legfőképen a könyvkereső altiszteket. Igaz, hogy ez az eljárás a szakrend felborulásával járna. De ez nem baj, mert a leggazdagabb és ennélfogva legnagyobb forgalmú Általános Gyűjteményünk is számrendben van felállítva és éppen ezért egyszerűbb és pontosabb a könyvkeresés és az ellenőrzés. Kayser szavai jutnak eszünkbe: »egy könyv, itt vagy ott áll, egészen mindegy«, ha van jó katalógus. A Fővárosi Könyvtárban kiváló szakkatalógus áll a kutató rendelkezésére. Ennélfogva nincs különösebb jelentősége a polcon ismétlődő szakrendnek. A szelektálást elvégzi a szakkatalógus. A polcon már csak azért sincs a szakrendnek sok értelme, mivel az olvasó odáig nem juthat el. A könyvtáros viszont egyformán biztos kézzel nyúl mind a polchoz, mind a szakkatalógushoz. Áll ez egyébként az összes különgyüjteményekre is a Budapesti Gyűjtemény és a Kézikönyvtár kivételével. Elvégre három különgyüjtemény, a Bibliofilja, a Ballagi-, a Térkép- és a Budapesti Gyűjteményhez tartozó Kisnyomtatványok, Térképek és Metszet- gyűjtemény részben kezdet óta numerus currens rendszerben áll, a nyilvántartás, ellenőrzés és a könyvkeresők könnyebbségére. A Bibliográfiai;- és Könyvtártani Gyűjtemény esetében nem betű, hanem a klasszifikációból a 01, 02 szakszám használható fel a gyűjtemény jelzésére, amint ez jelenleg is történik, de nem a mostani szak-, hanem a numerus currens rendszerben.Pl.: 01/1452, 01/1453, 01/1454..., illetőleg 02/1120, 02/1121, 02/1122..., a jelenlegi 01630/1 stb, valamint 02518/10 stb. helyszámmá alakított szakszámok helyett. A Budapesti Gyűjtemény muzeális jellegű. Könyvanyaga házon kívül nem kölcsönözhető. Ebben a gyűjteményben nem annyira a forgalom határozza meg a raktári elvek és teendők mineműségét. A szakrendi elhelyezés ebben a gyűjteményben inkább »testhezálló« egyrészt a gyűjtemény természete, másrészt a használatos háromjegyű szakszám (pl. : B 352/16) miatt. A Budapesti Gyűjteményben a szakszám mindig három-, nem négy- vagy ötjegyű, mint a Keleti-, Bibliográfiai-,
