A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1942
Kondorosi Sándor: A könyvtárrendezés kérdéséhez, különös tekintettel a Fővárosi Könyvtárra
152 lata nélkül. A polc két végén levő táinasztónak vaskampói megakadnak az állvány belső oldalán elhelyezett fogazott vassínbe. A polc fölemelése által a kampó kikapcsolódik, a polc föl vagy le könnyen mozgatható, a könyvek által okozott nyomásra szilárdan megáll. Mivel a raktárrendszer minden helyet kihasznál, több világosságot kíván. A könyvállványok az ablak tengelyében állnak és egyeznek az ablakok ter.geiytávolával. Oldal és felső világítás, jó szellőztetés, a takarítási és porolási lehetőség biztosított. Az állványok tengelytávolsága legalább 2 méter, a polcok mélysége a három könyvnagyság (2°, 4°, 8°) szerint legalább 40, 30, 20 centiméter. Az ajtók vasból készülnek. A raktárrendszerű könyvtár berendezéséhez tartozik a felvonó is. A Fővárosi Könyvtárban, ha nem is teljes alakjában, a karzatos- és a raktár- rendszer képviselve van. A Fővárosi Könyvtár jelenlegi otthona eredetileg előkelő grófi palotának épült és így helyiségeinek elrendezése könyvtári célt nem szolgált. Amikor könyvtári épületté alakult, minden vonalon bizonyos adottsággal kellett számolni. Többet, nagyobbat, jobbat nem lehetett varázsolni belőle, mint amennyit és ahogyan alapszerkezete megengedte. A szakértelem, a gondos előrelátás azonban minden eshetőséget, lehetőséget figyelembe vett s az egyes épületrészek és helyiségek könyvtári felhasználásánál és berendezésénél megtalálta a célnak legmegfelelőbbet. így történt ez a raktárak esetében is. A raktárak a könyvtár többi részéhez célszerűen kapcsolódnak. A könyvállványok a falakra merőleges elhelyezést, az állványok magassága, a polcok mélysége, a helyiségek oldal és felső megvilágítása, a fűtés, a takarítás és a raktározás többi kérdése az adott viszonyokhoz mérten kifogástalan megoldást nyert. A raktárak felállításánál természetesen a legújabb rendezési módhoz, a raktár- rendszer-hez alkalmazkodtunk és csak ott tértünk el némileg ettől, ahol célszerűségi szempontok ezt indokolták. Ha visszagondolunk régebbi könyvtári helyiségeinkre, az elavult berendezéseinkre és különösen a könyvekkel roskadásig megtöltött raktárakra, megnyugvással tölthet el bennünket jelenlegi helyzetünk mind raktári, mind más viszonylatban. Kívülállók, sokszor még szakemberek is — akik nem foglalkoznak közvetlenül a raktárrendezés kérdésével — úgy tudják, hogy a könyvraktárak az első elrendezésük után, évekig nyugalmi állapotban vannak. Valahogy azt képzelik, hogy azok esetleges mozgása, áthelyezése csak költözködés, vagy nagyobb arányú rendezés keretében fordulhat elő és a költözködés vagy rendezés után nyugalmi állapotuk örökre biztosított. A valóság más. Könyvtárban a könyv voltaképen kettős mozgást végez. Mozog mint mű, darab és helyzetét változtatja, mint valami nagy test, összetartozó tömb, raktár: könyvraktár. A könyv egyedenkénti mozgását a használat idézi elő : a helybenolvasással és kölcsönzéssel járó állandó forgalom, a folytonos ellenőrzés, a leemelés takarításkor s végül a használat utáni helyrerakás. A könyvek csoportosan a költözködés vagy raktárrendezés folytán mozognak. Könyvtárban a könyv sohasem pihen. Örök mozgásban van — hiszen ez a célja — még akkor is, ha mondjuk könyvtárosi szemmel nézve nem, vagy alig érdekel valakit. Nincs ideje a beporosodásra. A modern, jó kezekben levő könyvtárvezetés fokozott éberséggel ügyel a raktárak takarítására és a viszonyokhoz alkalmazkodó állandó rendjére. Ez a körülmény már egymagában is kizárja a poros fóliánsokról alkotott romantikus véleményt. Nem tudjuk, hogy más könyvtárban a raktárrendezés kérdése mennyire van előtérben. Miután a szakirodalom nem tér ki rá, fel kell tennünk, hogy raktárainkban más könyvtárakhoz viszonyítva sok a mozgatás, a rendezés. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy mi okozza ezt a gyakori változást. Vájjon elkerülhető-e
