A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez

162

nem kivetköződés minden magasabb érzésből, hanem összpontosított átérzés, meghatódás, fölemelkedés, — persze a kezdetleges lélek számára.«46) Kacsoh János vitéze a zamatos magyar teremtőképzelet első igazi mesevilága.

A János vitéz szervesen beleilleszkedik a magyar zenekultúrába. Rokon a verbunkos kor szellemével, egyik finom utórezgése, de a nemzetközi muzsika kifejező eszközeinek felhasználásával kitermelt művészi alkotás. Megigézően szép melodikájával szinte páratlanul áll és a magyar dalköltészet egyik legértékesebb drágaköve.

V.

Mikor a János vitéz melódiái elsőízben elhangzottak a Király Színházban, úgy a sajtó, mint a közönség tisztában volt azzal az értékkel, amelyet e zenében kapott. A magasnívójú kritika egyhangúlag megállapította a darab becsét és világosan jelezte, hogy ez az az irány, amelyen a magyar daljátéknak haladnia kell. A közönséget pedig egyszerűen szíven ütötte ez a zene : megfogta költői szépsége és megilletődéssel hallgatta a magyar motívumokból szőtt gyönyörű muzsikát. Csillogó szemekkel habzsolták, emelkedett lélekkel élvezték. Egyetlen ajánlólevele volt : színtiszta magyarsága. A János vitéz premierjén Petőfi szelleme bizonyára gyönyörködve nézett alá az Olympusról.47) E nap olyan fontos határköve lett a magyar zenének, mint valaha Erkel operáinak bemutatói, mert »e naptól számítjuk a megtisztult magyar dal életét.«48)

A premier hőse Fedák Sári mellett, aki a Gésák és a Bob herceg nagy sikere után itt mutatkozott be kifejlettségének teljes pompájában és szerepét művészete és zsenialitása pazar színeivel felékesítette, természetesen Kacsoh volt. Ott állott frakkban, körülrajongva gyönyörő nők hódító illatától és meghatott férfiak hálás elragadtatásától. Ez a rajongás sok száz estén át tartott. A János vitéz zenéjétől lázbajött az ország. Mámorba ringattak és lelkesedésre gyújtottak ezek a melódiák, alkotójuk nevét egycsapásra fogalommá avatták. Néhány hét alatt mindenki ismerte dalait. Pest és az ország a gyönyörű mese alakjaival telt meg. Mindenütt és mindenki Kacsoh csodálatosan eredeti és művészi formájukban is tökéletes magyar nótáit hallgatta, dúdolta, játszatta cigánnyal vagy rezesbandával, zsúrok és társaságok fő beszédtémáját a János vitéz dalainak szépsége képezte. Közkincsévé vált az országnak e zene az Alföldön és az erdélyi bércek között. Palotákban és kunyhókban divatozott a János vitéz. Falusi jegyzőkisasszonyok könnyhullatással cimbalmozták a Rózsaszál szomorú nótáját. Midőn néhány hónap múlva a János vitézt Kolozsvárott bemutatták, a közönség a Farkasutcai színházba menet már az utcán énekelte a darab nótáit.49) A János vitéz dalai oly gyorsan terjedtek az ország lakossága között, hogy az 1905-iki nagygyakorlaton a katonák, huszárok, tüzérek, bakák énekelték masírozás közben.50) A nép hamar visszafogadta azt, amit Kacsoh tőle kapott. A százszámra érkezett üdvözlések közül Kacsohnak a reászakadt dicsőségzáporban az a babérkoszorú szerezte a legnagyobb örömet, amelyet kolozsvári diákköri barátja, Horváth Károly, akkor már székelyudvarhelyi kir. közjegyző, megbízásából felnyujtottak e felírással : »Pompeiusnak — Cézár« visszaemlékezésképen a 4. gimnáziumban az ókori történelem tanulása közben megalakított »Első triumvirátusra«. Két nap múlva röpült Erdély keleti részére Kacsoh köszönő sürgönye, majd Horváth Károly gratuláló levelére a következő válasz : »Mily könnyű hazudni és mily nehéz igazat mondani! Mily gyorsan kész voltam a sablonos gratulációk tucatjainak megköszönésével és mily nehezen találok most szavakat annak kifejezésére, amit bűbájosán szép leveled olvasásakor éreztem. Soha még írott betű olyan tiszta ethika és aesthetika gyönyört nem szerzett nekem, mint ez a levél. A leg-