A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
161 annak jellegét, csak megfinomítva és választékosabb kifejezéssel. Melódiái olyanok, mint a virágok, frissek, illatosak, harmatosak, tiszták. Egyszerűségük, természetességük, elbájoló dallamvonaluk előtt pedig mindenki meghódol. Ezek a melódiák valóban »őseredetien földszagúak« és épp ezért értjük, érezzük és önkénytelenül, minden okoskodás nélkül szeretjük. Ez a színmagyar muzsika csupa búbánatos és panaszos, majd tüzes és formás, néhol ízlésesen stilizált nóta. A magyar televény örök melódiái muzsikálnak ezekben a dalokban. A János vitéz II. felvonásába Kacsoh kénytelen volt nemzetközi operettszámokat is beszőni. Kacsoh erős társaságbeli életet élt. Azoknak az előkelő szalonoknak, ahová bejáratos volt, a virtuóz zongorajátékos és páratlan dalelőadóképességgel megáldott Kacsoh dédelgetett kedvence. Mint az ötórai teák kedélyes világának kedvelt alakja, megismerkedett az akkori színházi habitüék ízlésével. Ennek következményeképen kötötte össze a népies zenét azzal a finomult szalonhanggal, amely a János vitéz zenéjének nemzetközi számaiban jelentkezik. Ezek a számok talán nem mindenben olyan invenciózusak, mint a János vitéz magyar részei. Leleménye és feltalálóképessége itt hamarabb cserbenhagyja, de stílusosan illeszkednek be a partitúrába és a kiemelkedő magyar tételek mellett illedelmesen viselkednek. Banálissá, közönségessé itt sem válik. Ha kénytelen is engedni a tömegízlésnek, múzsája sohasem lesz alacsonyrendűvé, gondolatai nem sekélyesed- nek meg, mindig jóízlésű és előkelő marad. Még a francia királykisasszony kényesebb énekszerepében sem ír vizenyős primadonna-számokat, külön mondanivalója a primadonna számára sincsen, az együttesből neki sem szabad kiválnia. Dalai melódikában és felépítésben ép oly egyszerűek, mint akár a kóruséi. A János vitéz zenéjének szépségei mellett is megvannak a maga szerkezeti hibái. A János vitéz zenéje sok helyen laza szövésű. Kacsoh a János vitéz megalkotásakor még az autodidaktaság nehéz iskoláját járta. Munkája sok részletéből kiérzik, hogy keserves küzdelmet folytatott kezdetleges technikájával. A modern elemből és a modern zenei technikából csak keveset használt fel. Bár a magyar népdal formakincsét erősen bővíti, a benne rejlő hatásokat csak kis mértékben aknázta ki.45) Folyamatosan a zenében még nem tud magyarul beszélni, tematikus feldolgozást nem alkalmaz. Ezért hosszabb mondanivalóiban úgy segít magán, hogy apró dalokat fűz egybe és így építi fel kerek dalokból, nótákból, sanzonokból nagy együtteseinek drámai kompozícióját. De akármilyen tétova, kereső volt is némely helyen Kacsoh keze : igazi költő volt, aki mély kedélyből fakadó, új, eddig ismeretlen hangon szólalt meg és légióként magyarul. A korabeli kritikák szerették volna a János vitézben a magyar operett megtestesülését látni. Szándékosan kerültük e kifejezést. A magyar operett kérdését a János vitéz nem oldja meg, egyszerűen azért, mert nem operett. Szerzői a színlapon helyes érzékkel határozták meg műfaját a »daljáték« szóban. Az operett legtöbbször »agyalágyult világa« nem ismer drámai cselekvényt, sem jellemeket. Az operettben nem az alakok cselekszenek, hanem bizonyos megszabott cselekvény sablonosán mozgatja őket. Az operettben használt versek és zene csak betétszámok. Ezek hol odaillenek, hol nem. Bármikor elhagyhatók, anélkül, hogy a cselekvény hiányukat megérezné. A János vitéz különböző embertípust szerepeltet. Ezek a cselekvényt előreviszik, a drámai helyzetet tetteik szabják meg. Szövegébe szőtt versek nem betétek, hanem az eseményekből fakadnak, a cselekvényt tovább fonják és így a dalszövegek és a zene a megfelelő drámai helyzettel mindig szervesen összefüggnek. Ha a János vitézt zene nélkül adnák elő, a verses részek akkor sem maradhatnának el, hiányuk a cselekvény menetét megakasztaná. A János vitéz tehát nem operett, »hanem a magyar nóta világát mesedrámává szélesítő, naív lelkületű, de komoly fölépítésű színmű : daljáték. Ennek a darabnak hatása il
