A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez

147

(Éden-színház, Somossy-orfeum, Rémi-mulató néven) működött.23) Fazsindelyes, barátságtalan épület. Csak Beöthy László lelkesedése és anyja, Rákosi Szidi energiája hitt abban, hogy ebből az épületből komoly színházat lehet csinálni és abba közönséget csalogatni. Fanatizmusuk ezúttal is győzött. A Rákosi-család nevéhez fűződik a két állami színházon kívül minden pesti színházalapítás: a Népszínház, a Vígszínház, a Magyar Színház és most a legújabb, amelyet Király Színháznak neveztek el. Budapest harmadik zsánerszínháza lett. Az engedélyek megszerzése után sürgős építkezés kezdődött, mert Beöthy október közepén akarta színházát megnyitni.

A két másik operettszínház, a Népszínház és a Magyar Színház féltékeny szemmel nézte a harmadik hasonló vállalkozást. Beöthyt igyekeztek terveiben elgáncsolni. Keservesebb vajúdás között Pesten színház még nem alakult meg, mint Beöthy Király Színháza. Amit a rosszindulat és intrika a színházi világban produkálhat, azt mind igénybevették Beöthy ellen. Hónapokon keresztül, napról- napra a legellentmondóbb hírek jelentek meg e színházról a lapokban. Páros napokon a színház hivatalos kommünikéi tudatták a közönséggel, hogy az építkezés mennyire haladt, milyen darabokat játszanak, hogy Huszka és Martos Aranyvirág c. operettje lesz az első darab és Fedák'a primadonna. Páratlan napokon a színház nyílt és titkos ellenségei más természetű híreket bocsátottak a közönség közé : a rendőrség betiltotta az építkezést, szünetel a munka, az épület beomlott, ha felépítik is, megtagadják a játszási engedélyt. És így tovább a legkedélyesebb változatban. Még a szomorú emlékű Párizsi Nagy Áruház égését (1903 VIII. 24.) is felhasználta a konkurrencia a maga javára. Tóth Bélával Írattak a Pesti Hírlapban Esti levelet »Halálszínház« címen,24) amely kézzelfoghatóan bebizonyítja, hogy mindenki benn ég, aki beteszi a lábát, bár a színház igazgatósága sietett a közönséget megnyugtatni, hogy az nem lehetséges, mert a színház a legtűzállóbb anyagból épült, csupa vas, kő és aszbeszt.

A rosszakarat és féltékenység odáig ment, hogy az intézet megnyitása után a csikágói Iroquois Színház égését is (1903 XII. 30.),25) amelyben 600 ember pusztult el, a Király Színház diszkreditálására fordították. Fellármázták nemcsak Budapestet, hanem az egész országot, hogy a házak közé beépített színház kijáratai szűk utcába nyílnak és alaptervezete nem nyújtja azt a biztonságot, amelyet a közrendészeti szabályok megkövetelnek. Valóságos csapda, ahonnan tűzesetkor senkisem menekül élve.

Beöthy László és Rákosi Szidi a sok bosszantó herce-hurcában állották a »tűzpróbát.« Gigászi harcok után vasakaratuk, szívósságuk és összeköttetéseik révén elérték azt, hogy bár a hatóságok megtagadták az engedély megadását, Khuen-Héderváry miniszterelnök személyes helyszíni szemléje alapján megadta a színháznyitási engedélyt.26)

A Király Színház ellenségeinek sikerült elérniök, hogy a színház nehéz viszonyok között indult el. Nagy küzdelembe került, hogy a közönség beszokjék. A jól szervezett társulat27) súlyos harcban verekedte át az első évet. Semmi sem akart sikerülni. Tizenkét premiert tartottak,28) de az úgynevezett »bombasiker« nem jött meg.29) A színháznyitó szép Aranyvirág mindössze 60 és egynéhány előadást ért meg, Konti utolsó operettje, a kedves zenéjű Fecskék és Lincke világhíres Lysistratája sem bírt harminc előadásnál továbbjutni. Ugyanígy járt Claude Terrasse nemesveretű, bájos operettje, az Én, te, ő! címen előadott »Sire de Vergy«, amelynek szövegét a két híres francia vígjátékíró, Fleurs és Caillavet írta. Két primadonnával, a népszínházi háborúság után összebékült Küryvel és Fedákkal sem ért el tisztességesebb sikert.

Rosszul indult a Király Színház második szezonja is. A János vitéz bemutatója előtti két hónapban Offenbach Szép mosónéja (La belle Lurette) Küryvel, a Tör10*