A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Relković Néda: A budai jogkönyv (Ofner Stadtrecht) harmadik kézirata a Fővárosi Könyvtárban

130

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a budai jogkönyvnek ismertetett harmadik kéziratát melyik város használta?

E kérdés vizsgálatakor két körülményt kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy a kézirat származására nézve semmiféle támpontot nem nyújt, ezért csak feltevésekről lehet szó ; a másik körülmény, hogy a jogkönyv kéziratához hűbérjogot tartalmazó kéziratot fűztek, melynek megtörténte alig lehet a véletlen játéka, mert mind a két kézirat jogi természetű.

A hűbérjog ugyan nemesi intézmény, de Németországban a XIII. és XIV. században polgárnak, parasztnak is lehetett hűbére (Lehen), így nevök is hűbéres (Lehenmann). De hűbérök jellege különbözik a nemesi tulajdontól.1) Hazai német városainkban adódhattak analóg esetek, mikor a szokásjog nem nyújtott elegendő eligazodást s ilyenkor a hűbéri szabályokat használhatták segédforrásul.

Ha a fennti megállapításokat elfogadjuk, felvetett kérdésünkre csak akkor tudunk felelni, ha sikerül oly budai joggal élő várost találnunk, amely szükség esetén hűbérjogot is használt.

Elsősorban maga Buda jöhet figyelembe. Tudjuk azonban, hogy Buda kétes esetekben egy osztrák eredetű Summa legum-ot használt, mely könyvben tárnokjogi szabályok is vannak s mely könyvet Ebendorfer Miklós budai tanácstag 1489- ben fiai számára másoltatott le.2) Ebben a fennti hűbérjog nincsen meg. A hűbérjog másolása és a jogkönyvhöz történt hozzáfűzése különben is a török korra esik. Leányvárosok kétes esetekben az anyavároshoz fordultak felvilágosításért ; a Kassa közvetítésével budai jogot élvező Bártfa levéltárában ugyancsak meg van a fennti Summa legum3) világos bizonyságul, hogy szerinte igazodtak. A Kassán használt 1560-ból származó Cromer-féle kódexben sincsen hűbérjog, pedig másolása körülbelül egyidejű a szóbanforgó hűbérjog másolásával.4) Mind ebből kiviláglik, hogy a Budával, mint anyavárossal kapcsolatos leányvárosok hűbérjogot nem használhattak.

A csupán budai vásárjogot nyert városok a hozzájuk közelebb eső városok érdekközösségébe kapcsolódtak és azok szokásjogát követték. így Zsolna Teschen jogát használta, majd Korponához csatlakozik.5) Utóbbi pedig az alsó bányavárosok érdekköréhez tartozott, ahol Selmeczbánya jogát használták.6) Privigye, bár budai jog szerint él, kétes ügyben szintén Korponához fordul.7) Eperjes a szepesi szász városok befolyása alá kerül, ezek pedig a Zipser Willkiirben összegyűjtött jogszabályok szerint éltek.8)

x) HeinrichZoepfl: Alterthümer des deutschen Reichs und Rechts. Leipzig und Heidelberg. 1860. I. köt. 127—128. 1. Richard Schröder: Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. Leipzig.

1898. 394—395. I.-) Magy. Történelmi Múzeum kézirattára: Gyurikovits-féle Cod. Lat. 365. medii aevi. A Summa legum 1—56. lapig, a tárnoki jogszabályok 60—61. lapig terjednek. Vizjegye körbe rajzolt mérleg, nyele stilizált liliomban végződik. V. ö. Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról. 3—4., 104—105., 298. 1. (Magyar Jogászegyleti Értekezések. Budapest, 1908. 36. köt. 7. füzet, 283. sz.)

3) irányi Béla: Az írás és könyvek Eperjesen a XV—XVI. században. 215. 1. (Magyar Könyvszemle. 1911). Schilleri. m. 106.1., 2. sz. jegyzet.

1)Relkovit i. m. 19. 1.

6) CD 1X/7. 619—620. 1. 1379-ben. V. ö. Wenzel Gusztáv: Magyarország városai és városjogai a középkorban. 47.1. (Értekezések a történettudományok köréből. 1877.)

8) Demkó i. m. 7., 11. I.

7) CD X/l. 61. 1.

3) Ivánvi: Vázlatok i. m. 224. 1. V. ö. Demkó Kálmán: A szepesi szászok ősi jogélete. Lőcse. 1896.5.1.

III.