A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1940
Aktuális nemzetpolitikai kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban
61 gyakorolja. Azt az általános felfogást juttatja ez a tanítás kifejezésre, hogy a nemzet egyetemes érdekében végrehajtott gazdasági irányítást, az államhatalmon kívül más nem is foganatosíthatja. Az irányított gazdálkodás gazdasági rendje nem választható el attól a politikai szükségszerűségtől, amely azt életre hívta. így kétségtelen, hogy a tervgazdálkodásnak politikai jellege, politikai természete van. A légüres térben való gazdálkodás elméleti játékaitól eltekintve nincs is gazdálkodás és nincsen gazdasági rend, amely mentes lehetne politikai célkitűzéstől, a politikummal együtt járó elemektől. A régi világ gazdasági rendje legfeljebb csak jobban tudta leplezni a maga politikai szolgálatát, míg az új nacionalizmusok gazdálkodási rendszere, minden ténykedésében, cselekvő akaratának minden mozzanatában magán viseli a teljes őszinteséget. Az új gazdasági rend a közösség minden egyedére és természetesen a nemzeti gazdálkodás egészére vonatkoztatott becsületes, az adott körülmények között egyedül lehetséges valódi érdekképviseletben jut kifejezésre. A tervgazdálkodással a piaci gazdálkodást szokás szembeállítani, bár a piaci gazdálkodás mellett is alkalmazhatók gazdasági tervek. Szokás a tervgazdálkodás útján megoldható feladatokkal és ezek lehetőségeinek határaival is foglalkozni a szakirodalomban. Ismeretes, hogy a piaci gazdálkodás kiegészítésére, mintegy tökéletesbítésére is vannak tervgazdálkodási elgondolások. A közösségi célok érdekében alkalmazott tervgazdálkodásnál aszerint szoktuk figyelembe venni az állami igényt, az állami szükségletet, hogy mi váltja ki a beavatkozást: a gazdasági életmenet számos még kiaknázatlan, kevésbé foglalkoztatott erőforrása-e, avagy pedig az a körülmény-e, hogy a gazdasági rend teljesítőképességének határát elérte. Azon irányzat, amely a gazdálkodás szintjének céltudatos emelkedését igyekszik előmozdítani, kettős irányban fejthet ki eredményes munkát. Nevezetesen a termelés adatainak numerikus növelésével és a termelési készség tervszerű kiszélesbítésével. Mindezeket természetesen korlátozza, illetve szabályozza a közhatalom szükségletében kifejezésre jutott állami akarat. Ha részleteiben vizsgáljuk a tervgazdálkodás rendszabályait, úgy azt találjuk, hogy az irányítás feladatai a termelésnek és a fogyasztásnak rendezése szerint tagolódnak. Ebből a szempontból közvetlen és közvetett irányításról, illetve termelési és fogyasztási rend létesítéséről van szó. Alapvető intézkedéseket igényel a tervgazdálkodás, a külkereskedelemmel, az üzemi vezetéssel, a gazdasági tervekkel kapcsolatos kérdések tekintetében is. Bár tudjuk, hogy az irányított gazdálkodás rendjének elméleti szerkezete az irodalomban még nem alakult ki annyira, mint ahogy ez kívánatos volna ; megjegyzem, hogy mégsem ezen nyugszik a nemzeti gazdálkodások együttműködésre képes életigényének súlypontja és eredményeinek biztonsága, hanem sokkal inkább a gyakorlati tapasztalatokon, az ezekből leszűrt tanulságokon. A gazdálkodás rendje egymással szoros kapcsolatba kényszerülő gazdasági életelemekböl alakul. A termelés, a fogyasztás, a gazdasági munkamegosztás tényei és a gazdálkodó egységek szerkezete megadják az összefüggések törvény- szerűségeit és jelzik az irányított gazdálkodás kiváltásának szükségét is. A szükséglet mindig a gazdasági életnek kérlelhetetlen eredője. Akik ezekkel a gazdasági tényezőkkel s ezeknek elkerülhetetlen erőhatásaival nem számolnak, azokat elsöpri az élet. Végül megemlítem, hogy ez a bibliográfiai tanulmány tagoló rendszerezésében úgy kísérli meg csoportosítani a Fővárosi Könyvtár ide vágó és rendelkezésre álló anyagát, ahogyan az a további tudományos kutatást legjobban szolgálhatja. Talán túlságosan is részletező a forrásmunkák felosztása. Bár így a hiányosságok érzékenyebben észrevehetők — céltudatosan jártunk el így. Néha valamely
