A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Sárváry Dezső : Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884)

174

és keresztények oly gyakran ostromoltak meg, sétányok váltották fel, tetszetős utakkal. A várban vannak a kormányhivatalok, valamint az arisztokraták és a neves politikusok palotái. Budát 1529-ben Szolimán szultán csapatai elfoglalták és a törökök másfél századon keresztül megszállva tartották, míg végre 1686-ban a lotharingiai herceg vezérlete alatt a törököket kiűzték Budáról.

Óbuda egy mérföldnyire fekszik a Vártól, egyenetlen, szegényes utcákkal ; Pesthez hasonlítva valóságos falu. 1838 tavaszán árvíz öntötte el ezt a három várost, aminek nyomai még 1839 őszén is láthatók voltak. A folyó mintegy harminc lábnyival emelkedett középszínvonala fölé, elárasztva a házakat, sokat romba döntött ; mert a házak nagyobbrészt vályogból voltak építve. Pest szenvedett a legtöbbet, de a leggyorsabban hozta helyre veszteségeit. Egy nagy épület összeomlása ötszáz odamenekült embert temetett el. Az árvíz áldozatainak számát Rey — téves hírforrások alapján — összesen négy-ötezerre teszi.

Végre Buda leírását így fejezi be :

»A budai parton emelkedik a Gellérthegy, mely az egész környéken uralkodik, csúcsán csillagvizsgáló van, néhány tönkrement műszerrel, kivéve két szép teleszkópot, mellyel inkább a tájék távollevő tárgyait, mint a csillagokat vizsgálják.«

*

L. Gabryel, ki 1849-ben Bécsből jövet Galac felé átutazóban már másodízben járt nálunk, Pestről így ír :

»A bombázott Pesten másik hajóra szálltunk, amelynek az volt a rendeltetése, hogy minket három riap alatt Orsovára szállítson.«

»A pompás vashidat csak egy bomba érte, mely nem okozott kárt benne, de a partot szegélyező épületeknek már nem volt ilyen szerencséjük: a nagy ágyúdörej fölébresztette a harcias Buda öreg visszhangját. Ez alkalommal nem a török volt az, aki a barbarizmusnak ebben az új harcában fegyverrel támadt a civilizáció ellen ; egész Európa részt vett ennek a vad hordának szétszórásában, mely ezt a szót írta zászlójára: Forradalom! Napokon keresztül láttuk művük gyümölcseit: elpusztított vidékeket, felgyújtott városokat és Komárom lerontott erődítményeit.«

»És mindezt miért? ... A nép javáért? .. . Istentelen komédia!« — kiált fel.

»A 70.000 lakosú nagyon szép Pest nem emelte bennem mindazt a hatást, amit vártam. Képzeletem nagyon festőinek, nagyon eredetinek álmodta; de majd meglátjuk később, hogy nem szabad bíznunk saját képzeletünkben, mert egy napon a maguk valóságában leszünk kénytelenek látni azokat a tárgyakat, melyeket képzeletben rendszerint megszépítünk.«

»Esténket nagyon rosszul töltöttük el; a rendőrségre kellett mennünk, hogy útleveleinket láttamoztassuk ; hosszasan megvárakoztattak. Türelmetlenül sétálgatva fel s alá egy régi kolostor sötét boltívei alatt, ahová a rendőrségi irodákat helyezték; az emberi intézmények változékonysága különös elmélkedéseket váltott ki belőlem és felkiáltottam: Ó idők! ó erkölcsök! Két évvel ezelőtt, amikor megérkeztem Pestre, a szokás hatalmánál fogva szintén előmutattam útlevelemet. »Uram, — felelték akkor felháborodott gőggel — uram, mi szabadok vagyunk itt, mi nern kérdezzük öntől, hogy kicsoda, sem azt, hogy mit csinál ebben az országban«. És ezek az emberek nem érezték magukat elég szabadoknak! Forradalmat csináltak!«

»Ma pedig, amikor nem is akartam Magyarországon megállni, és csak azért vállalkoztam az útra, mivel a bécsi katonai parancsnok különleges vízumot adott,