A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

93

emberek jóváhagyására. Clictoveus és Angelus Politianus Hermolaus Barbarushoz írt levelében is felhasználja ezt a közmondást.

Plinius arra tanít, hogy mindent a maga idejében kell végezni : »dum pluit molendum esse, hoc proverbio úti possumus quum rei gerende tempus idoneum esse significare volumus« (nn. p. 5.)

Ovidius Epistolae-jában olvassuk, hogy hasonló élettársat és barátot keressünk. Ugyanez található a Tristiaban is. Minden körülmények között érvényes az a bölcs mondás, hogy »vive tibi et Ionge nomina magna fuge«. Hasonlóan »qui bene latuit bene nixit« (nn. p. 6.).

»Immisi fontibus apros« jelenti azoknak az oktalanságát, akik saját maguk szereznek önmaguknak romlást. Vergilius Bucolica-jában idézi ezt a szólamot (nn. p. 8.).

»Latét anguis in herba hemistichius.« Vergilius eme mondásával azt akarjuk jelezni, hogy a rejtett dolgokkal szemben óvatosságra van szükség, nehogy váratlanul valami szerencsétlenség érjen (nn. p. 8.).

»Nabis sine cortice«, vagyis más segítsége nélkül irányítsuk életünket. Horatius szatíráiban erre int (nn. p. 9.).

»Nihil invita Minerva facias. Ezt a régi görög eredetű mondást Cicero »De officiis«-ében újítja fel abban az értelemben, hogy semmit a természet ellen ne cselekedjünk. Ugyanezzel a mondással él a »Tusculae disputationes«-ben, Horatius pedig az »Ars poetica«-ban (nn. p. 10.).

»Nulla dies sit sine linea.« Appellesnek tulajdonított eme mondás azt akarja jelenteni, hogy az időt nem haszontalanságokkal keli eltölteni, hanem mindig meg kell találni a hasznos munkára az alkalmat (nn. p. 10.).

»Quod supra nos nihil ad nos« mondás Sokratestől származik. Vagyis, mint Pelei magyarázza, azokat a dolgokat, amelyek értelmünket meghaladják, erőnkkel nem tudjuk elérni (nn. p. 12.).

Seneca Lucilliushoz intézett epistolájában. ezt a görög forrásból vett közmondást idézi : »Talis hominum oratio qualis vita«. Ezt a bölcs mondást Pliniusnál, Democritusnál és Plutarchosnál is feltaláljuk (nn. p. 14.).

Horatius a Satyrák első könyvében és Martialis is élnek azzal a közmondással: »Teneto te intra pelliculam«. Vagyis addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Felhasználják ezt a bölcs mondást Cicero a »De senectute«-ban és kívüle még Diogenes Laertius, Persius és Horatius is. (nn. p. 14.)

Seneca ugyancsak Lucilliushoz írt epistolájában írja : »magna saeculi laus est si homo mansuetus hominem adiuvet«. Aminek az értelmét Pelei abban találja, hogy az embereknek egymás javát kell szolgálniok. Cicero pedig tovább viszi ennek az Adagiumnak értelmezését, amikor azt mondja: »maius est certeque gratius prodesse omnibus, quam opes mágnás habere«. Vagyis többet ér, ha az ember mindenkinek javát szolgálja, mintha nagy vagyona van. (p. 16.)

Az eddig közölt könyvjegyzetekből is kitűnik, hogy a Pelei által idézett auktorok megfelelő szövegeinek bővebb ismertetésére volna szükség, hogy ezeknek alaki és tartalmi jelentőségét, valamint Pelei műveltségében elfoglalt helyét megismerhessük. Ugyancsak hálás feladatnak látszik annak megállapítása, hogy Pelei az idézett auktorokat mily kiadásokból, vagy szöveggyűjteményekből ismerte meg. Ennek a feladatnak elvégzésével Pelei műveltségének világos képe állna előttünk és egyszersmind kétségbevonhatatlan bizonyítékot szolgáltatna a Gyula- fehérváron forgalomban levő irodalom teljes egészéről is. Hasonióképen kívánatos volna Pelei nyelvkészségének, fráziskészletének, latinitásának filológiai vizsgálata is. Ezekkel a feladatokkal azonban jelen összefoglalásunkban nem foglalkozhatunk