A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
71 tozott Nagybányai Heckei István esztergomi Missale-ja, amelyet Velencében nyomtattak. Milcher Mátyás Missale Strigoniense-je viszont az előző évben Bécsben jelent meg. Schaller Jakab adta ki 1515-ben az egri breviáriumot, amelyet valószínűleg szintén Velencében készült. A »Psalterium secundum ritum alme ecclesie Strigoniensis« 1515. évi velencei kiadása hasonlóképen Schaller Jakab kiadványa. Pelei budai látogatása alkalmával bizonyára látta ezeket az egyházi szertartáskönyveket, de feljegyzéseiből könnyen megállapíthatjuk, hogy figyelme nem ezek felé irányult. Abban a légkörben, amelyben Pelei budai tartózkodása idején élt az egyházi szertartáskönyvek már nem sok érdeklődésre tartottak számot. A bizonytalanság és kételkedés, amely a lelkeken úrrá lett, áttörte a skolasztika és misztika eddigi egyeduralmát. Ez a kételkedés nem maradt meg csupán a szellemi és bölcseleti régiókban, hanem természetes útjaképt az erkölcsök terére is átment és legfeltűnőbben egyházi téren harapódzott el. Pelei is láthatta, hogy egyre sűrűbben fordul elő az 1507. évi országgyűlés tilalma ellenére egyházi javadalmaknak világiakra való átruházása, valamint az a szokás, hogy egyházi állásokat az egyháztól idegen magánérdekek szerint osztogatnak. Láthatta, hogy a főpapok egyházi állásukat inkább világi hivataloknak tekintik és nem mint a vallási élet szolgái viselkednek, hanem állásukat anyagi javak és a hatalom forrásának tekintik. A rendek felvételétől, pappászentelésüktől egyenesen vonakodnak. Csaknem az a helyzet, hogy a legfőbb egyházi méltóságokat is világiak bitorolják és az egyházi javak teljes elvilágiasodása veszi kezdetét. Nemcsak Lob- kowitz Bohusláv tapasztalta 1502-ben, hanem Pelei is megállapíthatta 1515-ben, hogy a magyar főpapok többször beszélnek Nemezisről és Laisról,mint Krisztusról, többet foglalkoznak Plautusszal és Vergiliusszal, mint az evangéliumokkal és sokkal inkább teszik szellemi életük irányítójává Epikuros tanait, mint a kánonokat.52) A régi másfél évezreden át felépített skolasztika világa letűnőben volt. A humanista szellem középeurópai elterjedése Enea Sylvio Piccolomini nevéhez fűződik. Nem lenne teljes a magyar humanizmusnak kibontakozása Enea Sylvio személyének és munkáinak ismerete nélkül.53) Mert Aeneas Sylvius (a későbbi II. Pius pápa) tulajdonképen Középeurópa humanistája. Mint egész fiatal ember kerül a bázeli zsinatra és 1442-től III. Frigyes császár kancelláriájában helyezkedik el. Ügy képzelte, hogy a humanizmus iránt kevéssé fogékony »barbár« németek között az új műveltség terjesztésének apostola lesz és azt igyekezett kimutatni, hogy a humanitás az élet egész területét átfogja. Hangoztatja, hogy a humanista műveltség hasznos a hétköznapi és államélet minden vonatkozásában is, ha már azt önmagáért nem is kedveljük. De törekvései a józan Frigyesnél nem jártak sikerrel. A császári udvarban írt munkái ritkán jutottak el az Alpeseken túl, de annál jobban terjedtek el nálunk. Levelei, amelyekben a XV. századi német és magyar történetre fontos adatokat találunk, főként Középeurópa népeinek figyelmét keltették fel. Ami az olaszok számára Poggio, Guarino és Filelfo, ugyanannyit jelent számunkra Aeneas Sylvius. Történelmi munkái, politikai beszédei jórészt Középeurópa sorsának továbbépítésén fáradoznak. Érdekes, hogy Euryalos és Lucretia-ját is nálunk olvasták és utánozták legtöbben. Eszméi reánk magyarokra nézve különösen is fontosak, mert azokat V. László király számára írt pedagógiai értekezésében mégegyszer összefoglalta és rendszerezte. Ezenkívül éveken át írt, szónokolt V. László trónrajutása érdekében is. Ebből a szempontból különösen érdekesek Konstantinápoly eleste után Széchy Dénes esztergomi érsekhez írt levelei, amelyekben fenyegető török veszedelemmel szemben Magyarországot védelemre hívta fel. A török kérdés volt a
