A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

57

engedélye nélkül utánnyomta. Erasmus felháborodott ezen a csalfaságon, de nem bizonyos, hogy nagyon bánkódott volna miatta. Félévvel később ugyanis egész poggyászával Baselba költözött át, hogy Frobeniussal hosszantartó baráti kapcsolatba lépjen. Ez a meleg baráti viszony oly jelentős irodalmi sikert eredményezett, hogy nevüket ma is együtt emlegetik. Később Beatus Rhenanus nem titkolja, hogy amint Erasmus, a Frobenius-nyomdával való kapcsolatokra az időt elérkezettnek látta, örült ennek a fordulatnak. Szigorúan tárgyilagos bizonyítékok hiányában nem mondható, hogy Erasmus Badiusszal szemben hűtlenséget követett volna el, mégis magatartása bizonyos meggondolásokra ad alkalmat. Másrészről azonban tudjuk, hogy Badius készségesen elállt az Eras- musszal való szerződéstől, minden további igényéről lemondott, annak ellenére, hogy Eramsus eljárásával sok kárt okozott neki. Összeköttetéseik azonban ennek ellenére továbbra is fennmaradtak.

Az Adagia első Frobenius kiadása 1515-ben készült el. Erasmus későbbi levelezésében is gyakran kitér az Adagiában foglalt magyarázatok taglalására és megjegyzi, hogy valahányszor az Adagia szövegében bizonyos állásokat, hivatalokat kritika tárgyává tett, sohasem gondolt arra, hogy azokat meghatározott személyekre vonatkoztassa. Mégis sokszor kénytelen védekezni, mert a mű elterjedésével valószínűleg egyenes arányban növekedett azoknak a száma is, akik a magyar Pelei Tamáshoz hasonlóan az Adagia közmondásaiban és szólamaiban szereplő szimbólumokból saját kortársaik kritikáját olvasták ki. A mű kiadásainak még ma is alig áttekinthető nagy számára a kiadó és szerző közötti rendezetlen jogviszony ad némi magyarázatot. Akárhány kiadó a nagy keresletnek úgy akart eleget tenni, hogy egyszerűen lenyomtatta a művet és az így keletkezett kiadások legtöbbjéről Erasmusnak bizonyára tudomása sem volt. Erasmus Bázelben Frobeniusnál 1535-ben állapodott meg az Adagia új kiadására. A munka még ez évben megkezdődött de annak befejezését Erasmus már nem érhette meg.13)

III. Erasmus magyar követői.

Középeurópa mint szellemi táj egész közeli rokonságban van Erasmus lelkivilágával. Mint ahogy az erasmusi életbölcseség is az ellentétek kibékítésében és a túlzások elkerülésében áll, úgy foglal helyet Középeurópa is a középúton Kelet és Nyugat, Észak és Dél : a germánság és szlávság között. Ennek a hasonlóságnak történeti és irodalmi síkon számos feltűnő bizonyítéka van. Középeurópa népeiben minden más népnél kevesebb az erőszakosan támadó vonás, másrészt meg van bennük a békességre való törekvés; társadalmilag és vallásilag pedig nagyfokú toleranciáról tesznek tanúságot. Kiegészíti ezeket a vonásokat a latinitás, amely a középeurópai műveltség egyik leglényegesebb eleme. Mindezekkel szoros összefüggésben van a klasszicitásra való törekvés. Ehhez a Középeurópához és benne Magyarországhoz Erasmust igen sok szál fűzte, amit azonban még a legutóbbi Erasmus-centennárium alkalmával készült kitűnő monográfiák sem ismernek el. Pedig nincs oly nemzet Európában, amelynek nyelvében az Erasmus életének egész tartalmát jelentő humanitás oly pontos jelentéssel találta volna mega maga megfelelőjét, mint éppen a magyarokéban. Az emberség szó és fogalom, amelyet egyértelműen használ a magyar falú népe és az irodalom városi köztársasága, a mi nyelvünkben is azt a magatartásbeli teljességet jelenti, amit Erasmus latinságában jelentett. Ez a szó akkor rögződött meg a magyarság emlékezetében és akkor találta meg a mi nyelvünkben is párját, amikor nemzetünk