A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
50 II. Adagia. Holbein legjelesebb Erasmus portréján Erasmust teológiai munkájában elmélyedve ábrázolja : teljes szellemi koncentrációval és az éles értelem kifejezésével. De egyszersmind a világi ember vonása is uralkodik a képen. Az az ember, aki az írópult mellett dolgozik, kínos gondosan van öltözködve és a papíron fekvő kezet több gyűrű díszíti. Mintha ki akarná fejezni Erasmusnak azt a gondolatát, hogy az ő választékos latinsága, külsejével is stílusos harmóniában van. És ezzel nemcsak egy nagy tudós, hanem egy arisztokratikus személyiség is tekint reánk e képről. Feltehető a kérdés, vájjon ez a kép az egész Erasmust ábrázolja-e? Amint őt környezetétől elvonatkoztatva csak munkájában elmerülve gondoljuk el, mintha oly emberrel volna dolgunk, akinek a külvilággal való érintkezés csak kellemetlen zaklatás és kényszerű szükségesség. Egy ily megállapítás azonban teljesen hibás és Erasmus félreismerésére vezethetne, mert öt aki szemét úgy szegezi Szent Márk evangéliumának parafrázisára, mintha ezt a munkát a legfontosabbnak tartaná a világon, ezen kívül minden érdekelte. Változatos pályája a tapasztalatoknak és megpróbáltatásoknak hosszú láncolatát foglalja magában. Körülbelül húsz éves lehetett, amikor a Szent Ágoston-rendben fogadalmat tett. Kétségtelen, hogy a szerzetesi pálya nem volt neki való. Nem mintha a világi hiúságok más dolgoknál jobban érdekelték volna, hanem mivel szellemi érdeklődése túl szabados és kritikus volt. Csakhamar módot talált arra, hogy elhagyja a kolostor falait és ezután rövid ideig a cambrai-i püspök titkára lett. Itt nagy kilátásai lehettek volna az előmenetelre, de ily természetű vágyai nem voltak. Rövidesen lerázta magáról a titkári teendőket, amelyek minden idejét elrabolták és Párisba ment, hogy a világ akkor leghíresebb egyetemén a doktori címet elnyerje. A késői skolasztika eme főfészkén Erasmus valami újat keresett és ezen időtől kezdve egész pályáján ritka hivatásösztönnel haladt tovább a maga útján. Abban a huzódozásban és orrfintorításban, amellyel a párisi Collége Montaigu piszkos folyosóin lézeng, van valami, ami túl mutat az önző.kényelemszereteten, vagy a sokat emlegetett epikureizmuson. Valami, ami az akkor és még soká azután is korszerűtlen civilizatorikus tisztaságra és rendszeretetre vall, ami valamikép a kulturális tisztaságvágynak is velejárója. Eramus ezután mint a fiatal Mountjoy lord tanítója Párisból Angliába kerül és ezzel kezdetét veszi vándorlása, amely tart haláláig. Anglia, Francia- ország, Hollandia, Belgium, Németország, Svájc és Itália ennek állomásai. Az új összeköttetések, barátok, pártfogók, siker és hírnév csak melléktermékek ezen az úton. Az igazi cél mindig néhány kódex, vagy egy-egy kiváló nyomdász. A könyvnyomtatás ép oly távlatot nyitott a jövőbe, mint amilyet a múltból az antikvitás nyitott és az egyház klasszikusai, Erasmus pedig ennek a két távlatnak megszállottja volt,9) 1500-ban éri az első komoly siker és veszi a hírnév először szárnyára elsősorban irodalmi munkája elismeréséül. Angliából való visszatérése sok kellemetlenséggel járt együtt. Szomorú visszatérés volt ez, amelynek folyamán számba- vette összes bajait, elveszett barátait, elveszett pénzét, megrongált egészségét. »Megérkeztem Angliából, majdnem meztelenül« — írta. De nem mondott igazat. Óriási tömeg jegyzetet, kommentárt, kritikai feljegyzést hozott magával, mert csomagjai és könyvei kiszabadultak az angol kincstári vámszedők karmai közül. Azonkívül ezeknek a kincseknek legnagyobb része agyának egy sarkában volt lezárva, megközelíthetetlenül IV. Henrik kapzsi közegei számára. Pénze azonban áldozatul esett; emiatt tompa bosszúvágy maradt szívében és arra gondolt,
