A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban
155 ban fényes udvart tartott. Jótékony, tevékeny életet élt. Népszerű ember és híres műgyűjtő volt. 80 éves korában még egyszer ellátogatott hozzánk. Tiszteletére a két város garnizónjának tisztjei hangversenyt rendeztek. Erre az alkalomra Seyler, a budaiak nagyrabecsült zeneszerzője üdvözlő kantáiét írt és vele a hadfiak között megható hatást ért el.1) Az 1818. év Szent István ünnepségére megzenésítette a szent királynak halála előtt mondott búcsúzó szavait, amelyekkel országát Szűz Mária kegyeibe ajánlotta. A »nevezetes musicalis compositornak munkája igen szívrehatólag elénekeltetett az Offertorium alatt« — írja a Hazai és külföldi tudósítások 1818 IX. 5. száma. A vezetése alatt előadott zenésmisék igazolják, hogy magas nívóra törekedett, bár sokat küzködött mostohán megszabott zenészei és énekesei számával és hiányos tudásával. 1813 november 12-én a budai Mátyás-templomban a lipcsei csatában elesett hősök lelkiüdvéért gyászistentiszteletet tartottak. Ezen Seyler Mozart Requiemjét adatta elő, amelybe dilettáns énekeseket is belevont.2) 1817 májusában a szokatlanul rossz időjárás aggodalomba ejtette a szíveket a jövendő aratás felől. Ezért Kovalik János püspöki vikárius könyörgő istentiszteleteket rendelt el.3) A Mátyás-templom május 11-én, vasárnap tartotta meg ezt a könyörgést. Ebből az alkalomból Seyler, »az elméleti és gyakorlati zeneművész, aki annyi érdemet szerzett a zene felvirágoztatása körül«, megismertette a budai közönséggel Cherubini leghíresebb egyházi művét, a Szent Cecilia tiszteletére 1808-ban komponált híres f-dur misét, azt a hatalmas kompozíciót, amely párisi bemutatóján általános csodálatot keltett. Seyler előzőleg IV. 13-án már egyszer előadta a misét. Ez az előadás gyengén sikerülhetett, mert a második előadáson hatvannál több közreműködővel méltóképen adhatták elő. Az egykori beszámoló írja, hogy »Seyler valódi, nemes művészi érzékkel és hozzáértéssel vezényelte a művet. A hatás megindító volt és a nagyszámmal egybegyült hívek szívét áthatotta, akiknek érzése a lelkesítő hangokkal együtt emelkedett fel Istenhez«.4) Ezt a misét 1819 XI. 22-én, Szent Cecilia napján újból elvezényelte a pesti ferenc- rendiek templomában Holzer Balázs gvardián meghívására. A hatalmas mű előadására százötven zenész és énekes állott Seyler rendelkezésére.5) * Seyler d-moll miséjének felépítésén és kidolgozásán megérzik, hogy kivételes alkalomra készült. Zeneszerzői és karmesteri tevékenységének megbecsülése volt, amikor az udvar tagjai előtt vezényelhette művét a várkápolnában. A d-moll mise érett férfi alkotása. Feltétlen jámborság hatja át. Nem mutatja Bach egyházi műveinek drámaiságát, sem monumentalitásig fokozott nagyságát. Nincs belső meghasonlás, nincs tépelődő kétely, sem telhetetlen tudásvágy nem jut benne kifejezésre. De amit kitűnő tehetséggel megáldott lélek a közkézen forgó fogalmak felforgatása nélkül alkothatott, azt fenntartás nélkül elénk tárja. Hívő bizalomból született tette egy kiváló művésznek, aki érzésben és gondolkodásban egybeforrott kora szellemi nagyságaival. A mű dispoziciója Haydn és Mozart miséihez, a Nelson, Harmónia és Koronázási misékhez hasonlít. Nem lehetetlen ugyan, hogy Seyler ismerte már Beethoven 1807 IX. 13-án Kismartonban előadott c-dur *) Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1818. V. 28. 2) Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1813. XI. 18. 3) Hazai s külföldi tudósítások 1817. V. 17. 4) Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1817. V. 15. 5) Hazai s külföldi tudósítások 1819. XI. 24.
