A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban

144

(1839)1) prímások installációs miséit. Ismert művei között szerepel nyolc mise (köztük a Rudnay prímás beiktatására írott Missa solemnis, f-dur, Bécs: Diabelli 1821), egy requiem (c-moll, négyszólamra kis zenekarral, Lipcse : Aibl). Egyéb egyházzenei művei: Offertoriumok, Gradualek, Tantum ergok, áriák basszusszólóra kis zenekarral; három egyházi ének Verseghy Ferenc költeményeire az Egyházi Értekezések és Tudósításokban (1820), Vier Lieder Zerffi Gyula költeményeire, Bécs : Mechetti 1820, Fery Orczy bárónénak ajánlva.2)

*

»Teljetek be Szentlélekkel, szólván egymás között zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekkel, zengedezvén és énekelvén szíveitekben az Úrnak« — mondja Szent Pál apostol az Efezusiakhoz írott levelében (V, 19.).

A katolikus egyház legkedvesebb, legszendébb gyermeke az egyházi zene. Az Egyház minden korban felkarolta és ápolta az egyházi zenét azzal a céllal, hogy az istentisztelet legfontosabb részét, a szentmisét, minél fényesebbé tegye. Megmérhetetlen az a zenei kincs, amelyet a századok folyamán lánglelkű zeneszerzők e téren alkottak. A katolikus zenés istentisztelet alkalmat nyújt valamennyi művészet egyesítésére és már Wagner előtt régen összremekmű volt; a szónak, zenének, pantomimiának, építészetnek, festészetnek geniális összetétele. Hatásának titka abban rejlik, hogy kiépítésén mindenkor a legnagyobb művészek fáradoztak. Arról az eszményi magaslatról, ahová Josquin de Prés, Lassus és Palestrina a katolikus egyházi zenét fejlesztették, a nápolyi iskola tagjainak közbelépése folytán süllyedésnek indult. Ez a három művész az egyházi zene főproblémáit, az egyházi és népi stilus egyesítését, a maga idején tökéletesen megoldotta. Újításaik a tridenti zsinat szellemében történtek. A nápolyi iskola stílusát az jellemzi, hogy a karének rovására a szólóének nyomul előtérbe, egyszersmind belevitték, tovább fejlesztették és kibővítették a hangszerek szerepét. Ezáltal a Palestrináék művelte »a capella« ének, amelyet az egyház egyedül valódi éneknek tekintett, személytelen jellege háttérbe szorult, mindinkább operai stílust öltött és a tridenti zsinat komoly határozatai ellenére is elvilágiasodott.3) Ez még olyan előkelő tehetségű zenészeknél, mint Durantenél, Leónál, valamint J. A. Hassenél is jelentkezett. A nápolyi hatás német területre is behatolt, ahol azonban csakhamar jelentékeny ellenáramlatot idézett elő. így a bécsi Joh. Jak. Fux, az »osztrák Palestrina«, modern szellemben akarta felújítani Palestrina és a németalföldiek művészi irányát, de tartós sikert nem aratott. A két Reutter (apa és fia) alatt a bécsi mise is a nápolyi vizekre evezett. Salzburg nemesebb tradíciót képviselt. A Dom 1628 IX. 24-én történt felszentelésére Orazio Benevoli

1) Kopácsy prímás V. 27—28-án lefolyt beiktatásának nevezetes eseményét a Vereinigte Ofner-Pester Zeitungban hat folytatásban részletesen írja le Rumy Károly György esztergomi jogtanár. Seyler miséjéről a lap VI. 27,-iki 51. számában ezeket írja: »Se fürstl. Gnaden verrichtete als Erzbischof den ersten Pontifical-Act. Die treffliche Messe für dieses Hochamt hatte der als Componist rühmlich bekannte Regenschori, Joseph Seyler, componiert. Zu der von ihm dirigierten gesamten Kirchenmusik, die mit ungemeiner Würde und Eindruck aufgeführt wurde, wirkten an diesen, wie an dem vorgehenden Tage die vorzüglichsten Tonkünstler aus den zwei Schwesterstätten Ofen und Pesth mit anerkanntem Beifall mit«. Ugyancsak e lap VI. 16-iki 48. száma közli, hogy a prímásnak a székesegyházba való bevonulásakor a kar által énekelt Ecce Sacerdos Magnus antifónát Seyler József fia, Károly, a bécsi udvari opera tagja komponálta, aki két nap alatt írta meg a pompás szerzeményt.

2) Tóth-Szabolcsi; Zenei lexikon II. k. 487. 1.

3) Weinmann, Karl: Geschichte der Kirchenmusik. Kempten: Kösel 1913. p. 233.