A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
133 Mert az alázattal párosult tudás arra tanít, hogy a kudarc önmagában nem demoralizál ; csak a bágyadt lelkek erkölcsi akaratát bomlasztja a balszerencse. Pelei életéből a glosszáin át elénkcsillanó jelenségek nemcsak az egyén tragikus sorsát, de a nemzedék sok közös vonását is elénk tárják. Ami közléseiből vigasztaló a túlélő nemzedék számára, az a közállapotok visszásságának tisztánlátása. Az a határozott ítélet, amelyet kora vezető egyéniségei és általános viszonyai felett gyakorol, azóta is a változó korok változó történetszemléletében egyedül állandó. És ugyancsak állandó a növekvő fejetlenségben a Mátyás-hagyomány erősödése. Mert ugyanakkor, amikor mindenki harcol mindenki ellen, mint kontraszt egyre nő Mátyás alakja. Széles társadalmi rétegek fantáziájában kialakul az a tudat, hogy Mátyás halála mintegy Mohács kezdetét jelöli és kettéosztja a magyar történelmet. A romlás hosszú idején, amikor a nemzetet nem vigasztalta meg már az a biblikus gondolat, hogy bűneiért szenvedi el a török ostort, számára az egyetlen vigasz Mátyás király emléke volt.213) És így, ha a magyar humanizmus korszaka volt a sok romlás előidéző oka, mégis a humanizmus szelleme elevenítette meg a nemzet számára a legnagyobb magyar egyéniségnek Mátyás királynak hagyományát. A magyar humanista műveltség széleskörű elterjedtségének új bizonyítékán kívül ennek a Mátyás-kultusz ébredésének újabb igazolása az az ajándék, amit a Fővárosi Könyvtár a »Rex consiliis et facto valens« emlékének áldoz születése félezeréves fordulóján.*) *) A szerző kedves kötelességének tartja megemlíteni, hogy a tanulmány technikai munkálataiban a Könyvtár Budapesti Gyűjteményének tisztviselői közül többen nagy segítségére voltak. Hálás köszönetét fejezi ki elsősorban ifj. Szász Károlyné Gillemot Katalin úrnőnek, aki mind a glosszák kiírásában, mind pedig az irodalom összegyűjtésében tevékeny részt vett. Ugyancsak itt mond köszönetét Kardos Tibor egyet, magántanár úrnak sokoldalú és részletekbe- menő szíves tanácsaiért. Jegyzetek: *) Kerecsényi Dezső : Humanizmusunk helyzetképe Mátyás után és Mohács előtt. Irodalomtörténet XXIII. évf. 1934. 3—4. sz. Különleny. 7. 1. 2) Kardos Tibor: Deákműveltség és magyar renaissance. Századok LXXIII. évf. 1939. 7—8. és 9—10. sz. 3) V. ö. Kerecsényi i. m. 6 1. — Császár Elemér: A deákos iskola. Magyar. Irodtört. Ért. 2. Bp. 1905. —Thienemann Tivadar: Mohács és Erasmus. Minerva 1924. — Horváth János : Magyar irodalomismeret. Minerva 1922. — Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet II. 537. — Waldapfel Imre : Humanizmus és nemzeti irodalom. Irodtört. 1933. 15. 1. *) Erasmi Roterodami Adagiorum Chiliades Trés Ac Centuriae Fere Totidem, Venetiis in aedibus Aldi Mense Sept. MDVIII 4° 249 ff. ‘) Huizinga J. : A középkor alkonya. Bp. : Athenaeum 297. és köv. 11. »Az új forma eljövetele« fejezet. 6) Mátrai László : Erasmus. Magyar Szemle XXVIII. k. 1936.251—260.11. 7) Pfeiffer, Rúd. : Humanitás Erasmina. London : The Warburg institute 1931. 8) Thienemann i. m. 29—31 11. Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Bp. Magyar Szemle kiad. 1935.234—236.11. — V.ö. még: Maurer,Wilh : Das Verhältnis des Staates für Kirche nach humanistischer Anschauung. Giessen 1930. •a) V. ö. Kardos Tibor : Mátyás király és a humanizmus c. tanulmányával. Mátyás kir. emlékkönyv. II. k. Bp. : Franklin. 44—48 11. 9) Mátrai i. m. és h. — L. még Gedenkschrift zum 400. Todestage des Erasmus von Rotterdam. Basel 1936.325.1. 10) Maison, Albert: Erasme. Paris : Libr. Gallimard 1933. p. 106. et suiv. X1) Huizinga, J. : Erasmus. Basel : Schwabe & Co 1936. p. 49—58. 18) U. az : A középkor alkonya i. m. 1. A szimbolizmus alkonya. A realizmus hatása stb. fejezeteket. 13) U. az : Erasmus i. m. passim. — Erasmus műveinek kiadására vonatkozólag 1. Bibliotheca Erasmiana. Répertoire des oeuvres d’Érasme. lr® Série. Gand 1893. — V. ö. még Major Emil : Erasmus von Rotterdam. Zur Erinnerung an seinen 400. Todestag. Basel : Frobenius 30 p. 14) Utilissima.consultatio de bello Turcis inferendo. . . p. 297—309. Quid toties eruentes incursationes factas in Ungariam, quid extinctum Ludovicum Ungariae regem, quid hoc anno totam Hungáriám crudelissime occupatam .......... Quin ipse non sem el admiratus sum, quum de propinquo audiremus crebras Hungáriáé clades, nuper miserandum exitium Mariae reginae tristissimam sortem, nunc praeter occupatam Hungáriáé regnum tarn crudelem Austriae devastationem, nostras regiones, atque ipsam adeo Germaniam adeo frigere, quasi quod geritur nihil ad nos attinet. — Des. Erasmi Rot. Operum Quintus Tomus . . . Basileae : Frobenius MDXL. — V. ö. Mátrai i. m. 15) Kerecsényi: Erasmus és Magyarország. Tükör IV. évf. 1936. 7. sz.
