A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
126 Ér emesnek tartjuk megemlíteni, hogy terjedelmesen citálja Thaddaeus Ugoletusnak »Epistola quadam praeliminatoria super Paulum«-át, amelyet Johannes Lucinus Aruntiushoz intézett, (p. 27.) Noha Pelei jegyzeteiben nincs nyoma annak, hogy kora nagy vallási mozgaf- máról, a protestantizmusról mi volt a véleménye, jellemző, hogy ismeri Melanchtont és hogy Máté apostolhoz írt kommentárját egy alkalommal idézi. (p. 61.) Lehetségesnek tartjuk, hogy a budai udvarban ismerkedett meg Melanchton művével, hiszen Mária királyné és Thurzó János egyaránt összeköttetésben voltak vele. A szélesebb körű érdeklődést tanúsító humanisták számára a Melanchtonnal való megismerkedés mindenesetre kívánatosnak látszott, aki maga is felszívta az egész új műveltséget és a humanizmus által felébresztett művelődési vágyat az új hit keretében akarta kielégíteni.160) Jellemző Peleire, hogy a klasszikus auktorok ily nagy száma mellett teljesen mellőzi a kolostori humanizmus hazai termékeit, bár ezeket kétségtelenül ismerte, hiszen az iskolai és kolostori humanizmus azonos, illetve ikerjelenségek. Nagyon feltűnő továbbá, hogy a saját hazájából származó költőket és tudósokat mintha egyáltalán nem ismerné, noha velük egy típushoz tartozik. Mindössze egy adatunk van, ami némi következtetést nyújt arra, hogy ő is olvasta a legendáriumokat, amelyek Gyulafehérváron a régi kódexirodalomból bizonyára közkézen forogtak. Egy utalás van a »Legenda Sancti Nicolai«-ra, a »Mitior columba« Diogenianus által használt adagiummal kapcsolatban. A »Columbina simplicitas« jelző mellett alkalmazza a Szent Miklós legendájára való utalást, (p. 219.) E kor irodalmi értékének megállapításánál már ismételten leszögezték, hogy kevés benne a tehetség. Jórészt befogadó időszak volt ez és az ebben keletkezett művek csak az új műveltség töredékes közvetítései. Jelentőségük kimerül abban, hogy formában és stílusban egyaránt az új műveltségből származó szólamokat ismétlik. A költői művek feloszthatok ugyan a poétika szabályai szerint különböző műfajokra, de mindegyikük csak a régi típusoktól tanult gondolatokat és formákat variálja legyen az epigramma, óda, elégia, panegyris vagy szatíra. Némileg erőteljesebbnek látszanak a különböző világnézeti és morális állásfoglalásokat tükröz- tető traktátusok. Ezek a traktátusok a klasszikus stílus eszközeivel foglalják össze azokat a közhelyeket, amelyek túlnyomórészt az antik íróknál találhatók tömegesen. Különösen az öregedő rómaiság görög filozófusokat népszerűsítő írói jutottak e műfajban nagy népszerűségre. Ezek vezérfonalai akartak lenni a jó és kellemes életnek és tanácsadói a magatartásnak. A Mohács előtti években az ily művek iránt való érdeklődés különösen erős. A sztoicizmus, epikureizmus, a cinikus filozófiai iskolák és a neoplatonizmus hatása a magyar gondolkodásra ekkor kezd érezhetővé válni. Az emberi magatartás új útjait Erasmus munkái nyitották meg; az Adagia szólamai az ember földi életének berendezésére szolgáló életbölcseleti alapokat rakták le. Ennek az emberideálnak összefoglalása Erasmus »Philosophia Christiana«-ja ; az ő általa megfogalmazott személyiség volt az az eszmény, amely felé a kor műveltjei törekedtek.161) Ebben az írói körben van Pelei Tamásnak is helye, bár jegyzetei csak önmagának szóltak, azokból a nyilvánosság nem tudott meg semmit. De az elmélkedéseinek és gondolatainak a glosszáiban lecsapódott töredékes nyomai mégis elegendő anyagot nyújtanak Pelei világnézeti álláspontjának és a műveltségről alkotott nézetének megismeréséhez. És ezzel a Peleire vonatkozó ismereteink összefoglalásában eljutottunk ahhoz a ponthoz, amidőn megrajzolhatjuk Pelei Tamás szellemi fejlődésének főbb vonalait. Amint láttuk alapműveltsége teljesen iskolai eredetű, amelyben a hazai káptalani iskolázás alaposságára és sokoldalúságára fedezhetünk fel újabb bizonyítékot.
