A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

122

nek nyoma a nagyváradi káptalannak 1302-ben kiállított hagyatéki oklevelében is megtalálható, amely az »Ars poeticádból negyedfél sort idéz.141). Szinte légió azoknak a helyeknek a száma, amelyekben Pelei Erasmussal együtt Horatius munkáit idézi: Satyrarum libri (Sermones) (nn. pp. 1., 9., 12., 14.; pp. 18., 21., 22.,

39., 42., 45., 54., 69., 72., 73., 76., 86., 88., 90., 115., 149., 179., 189., 204., 215.,

217., 222., 225., 238.) Epodon libri (p. 18.) Odae (Carmina) nn. p. 1., pp. 5., 18.,

31., 33., 34., 48., 71., 76., 99., 105., 124., 136. 150., 157., 177., 178., 195., 250.) Epistolae (nn. p. 14., pp. 41., 69., 70., 72., 74., 85., 89., 98., 111., 143., 164., 168.,

184., 203., 209., 243.) Ars poetica (nn. p. 1., pp. 58., 89.).

Julius Caesart Pelei két alkalommal említi (nn. p. 15., p. 170.).

Juvenalis szintén a legolvasottabb költők egyike, kinek erkölcsi tanításait a magyar kódex-irodalom is sűrűn idézi. Guarino iskolájában is olvasták. Vitéz Epistola-iban gyakran használja fel, Taurinus is sorokat vesz át tőle.142) Ez a szatirikus költő Persiussal együtt a könyvnyomtatás első idejében igen sok kiadást ért meg. Pelei sok jegyzete arra enged következtetni, hogy a szatírákban mutatkozó gúnyos értelmű szólamok különösen kedvesek voltak előtte. Pelei a következő helyeken idézi Juvenalist: nn. pp. 6., 17., pp. 41., 50., 51., 55., 72., 73., 74., 77.,

79., 81., 84., 89., 91., 92., 94., 108., 111., 112., 116., 128., 133., 138., 141., 142.,

148., 151., 152., 158., 160., 164., 168., 175., 189., 196., 198., 203., 204., 209., 212.,

215., 216., 227., 236., 242., 245., 247., 248.

Lucius Florus történetírót, akinek a rómaiak történetét tárgyaló munkájából a középkor krónikásai is sokat merítettek, Pelei többször idézi (pp. 22., 212.).

Lucilius, a római szatíra megalapítója, Mátyás korában már ismeretes volt nálunk.143) Pelei Erasmus egy kommentárjához munkájának megfelelő kötet- és lapjelzését adja (p. 107.).

Lucanust Pelei egy alkalommal idézi (p. 105.); hasonlóan Lucretiust is (p. 25.). Macrobiusnak, aki mint a lexikográfiái ismeretek gyarapítására szolgáló auktor szerepelt Guarinonál144) műveit már 1472-ben kiadták Velencében ; Peleinél kétszer fordul elő. (nn. p. 7., p. 216.) Az elsőben Macrobius Saturnalia-ját a »Me homo ágit quod canis in Aegypto« adagium magyarázatához

használja fel, amely egyszersmind példa arra, hogy Macrobius Pelei történeti ismereteinek kiegészetésére is szolgált. A másodikban egy socratesi életbölcseleti idézetben utal ugyancsak a Saturnalia-ra.

Martialis a magyar humanizmusnak nagyon kedvelt költője.145) Janus Pannonius 1451-ben Martialis epigrammáit verses levélben kérte kölcsön Aeneas Silviustól és Aeneas azzal a verses válasszal küldte meg a művet, hogy okosabban tenné, ha Martialis helyett Krisztust tanulmányozná. Janus, akinek tehetsége rokon Martialiséval, formailag ép oly változatosságra törekedett, mint Martialis. Taurinusnak is gyakran használt auktora. Pelei szintén gyakran él Martialis idézetekkel és azoknak helyét is mindig pontosan megjelöli, (nn. p. 14., pp. 25.,

35., 62., 73., 76., 220., 243.)

Nonius Marcellus római grammatikust Pelei egy alkalommal idézi Varoval együtt, (p. 56.)

Ovidius Naso,146) a nálunk szintén jól ismert és gyakran használt költők közé tartozik. Janusnak a »Szelek versenye« című költeménye tele van Ovidius reminiszcenciákkal. Beatrix királyné is szívesen idézett Ovidiusból és Galeottonak, valamint Taurinusnak is sokszor felhasznált auktora volt. Magyi Sebestyén egy Janus kiadásának ajánlásában azt írja, hogy régebben senkit sem tartott Ovidiushoz mérhetőnek, de most boldog, mert Janusban mindazokat a tulajdonságokat felleli,