A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

119

»Juxta Pauli monitum«. Pelei a citátumot kiegészíti: »2. ad Timo 4.« (p. 197.) Ezenkívül még idézi az Ecclesiastiust (p. 83.), a zsoltárokat (p. 59., 153.), a Királyok könyvét (p. 163.), Szent Márk (p. 164.) és Szent Lukács evangéliumát (p. 143., 164.), Szent Pálnak »Ad Galatas« (p. 91.) és »Ad Titum« (p. 24.) leveleit.

Szent Jeromos munkáit Erasmus javított kiadásban és magyarázó jegyzetekkel ellátva 1516-ban adta ki Bázelben. Erasmusnak Hieronymusért való lelkesedése már önmagában is elég magyarázat ahhoz, hogy Pelei sűrűn idézze Szent Jeromost. A »piscibus abstineto« adagiumnál a »Fugere convenit ac modis omnibus resecare« magyarázathoz Pelei a következő jegyzetet teszi: »Divus Hiero. refert hoc dogma pythagoricum tomo. 3. fo. 112.« (p. 8.) A »Hirundines sub eodem tecto ne habeas« adagium magyarázataiban Erasmus elmondja, hogy Szent Jeromos Aristotelesre való hivatkozással ezt a szólamot így magyarázza : »abstinendum a commercio garulorum et susurrorum«. Pelei megjegyzése: »Hieronymi interpretamentum repellitur« (p. 7.) A »Suum cuique pulchrum« adagium magyarázatához Erasmus nem használja fel Szent Jeromos kommentárjait, viszont Pelei Erasmus magyarázatait a következőkkel egészíti ki: »Hieronymus plus laudat unusquisque quod possidet« és talán szintén Szent Jeromosból való idézet a következő, az előbbihez szorosan kapcsolódó feljegyzés is: »Simia quum sit bestia turpissima filios suos putat omnium pulcherrimos«. (p. 22.) A »Cygnea cantio« magyarázataiban Szent Jeromosra való utalással Erasmus a »senilis eloquentia«-ról beszél és ezt a mondatot Pelei még egyszer kiviteti a könyv margójára, (p. 27.) Az öregséggel kapcsolatos szólamok mellett általában különös részletességgel időzik el. A »Senesco semper múlta addiscens« adagiumnál az egyéb auktorok hosszú sora mellett Pelei Szent Jeromosra is. hivatkozik: »Lege Hiero to 1. fo. 7.« (p. 90.) Az »Animo aegro- tanti medicus est oratio«adagiumnál Pelei megjegyzése: »Et Hieronymos ad Amicum aegrotum Tomo. II. folio 19.« (p. 197.) Ezeken kívül Szent Jeromosnak következő munkáit idézi: Ad Florentium (nn. p. 11.), Epistola ad nepotianum, De vita clericorum, Epistola ad Geruntiam (p. 62.), Ad Oceanum (p. 192.), Ad amicum aegrotum (p. 197.), Contra Jovinianum (p. 217.), Epistola ad Paulinum (p. 250.). Szent Jeromosból vett egyéb idézeteit 1. még p. 53., 59., 143.

Egy Szent Jeromosból vett idézethez kapcsolódik a Szent Ambrusra való utalás is: »Ambrosius ad Felicem. non mediocrem sumpá ad convalescendum gratiam quasi quodam tűi alloquii pulegio refotus«. (p. 197.) Szent Ambrustól idézi még a következő bölcs mondást: »Rarior est tacendi virtus, quam loquendi«. (p. 211.)

Aesopus133) már a kolostori és káptalani iskoláknak is igen sokat idézett auktora, akinek meséi életrajzával már 1480 körül megjelentek. Pelei bizonyára jól ismerte Aesopust és jegyzeteiben több alkalommal hosszabban elidőzik az aesopusi mesék tanulságai felett: »Aesopus fabulator ille egregius de lupo, agno et capris inquit, nil melius sano monitu, nil peius iniquo: consilium sequitur certa ruina malum«, (p. 22.) A »Muris in morém« című Plautus-féle adagiumnál Erasmus az »Apologus Aesopicusra« hivatkozik, amelyhez Pelei hozzáfűzi: »cap. 13.« (p. 215.)

Tudjuk, hogy már a káptalani iskoláknak is mily fontos olvasmánya volt Vergilius.134) Már a XIII. században olvasták nálunk Vergiliust és tudjuk azt is, hogy Donatus és Priscianus kézikönyveiben vergiliusi példák vannak. Guarino iskolájában a mitológiai tudás elsajátítására főként Vergilius műveit használták.135) Pelei jegyzeteiben Vergiliusnak Bucolica-ja (Ecloga), Georgica-ja és Aeneis-e egyaránt előfordul, de miként Vergiliust általában, egyes műveit is elég ritkán idézi. Nincs terünk, hogy ezeket a bejegyzéseket e helyen leközöljük. Megelégszünk csupán a fontosabb utalások kiemelésével és a lapszámok idézésével. A Bucolica-ra több alkalommal hivatkozik (nn.p.8.p. 132,244.). AGeorgica IV.könyvét ismételten