A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
117 Pelei irodalmi glosszái. A középeurópai reneszánsz embertípus-ideáljának alakulását az a három nevelési traktátus tükrözi vissza, amely a XV. század közepétől a XVI. század elejéig szinte szabályszerű egymásutánban keletkezett.129) Szerzőik: Enea Silvio Piccolomini, Galeotto és valószínűleg Erasmus Ciolek, vagy Mathias Drzevicky lengyel humanisták. Munkáikat V. László, Corvin János és a még meg nem született magyar trónörökös, Lajos herceg számára készítették, de ezekben nemcsak trónörökösökről és fejedelmekről van szó, hanem arról az új emberről, aki harmonikus, önmagán uralkodó és értelmes lény, akin a balsors és a szerencse egyaránt nem tud erőt venni. A nevelés célja Piccolomini 13°) szerint az erény teljességének birtoklása. Ez felülmúlja az uralkodás örömét is és felülmúl minden anyagi jót. A nevelésnek legfontosabb tényezője a természetadta tehetség és ha ez megvan, az egyes disciplinákat meg lehet tanítani. A virtus fejlesztésének legfontosabb eszköze az irodalom. A tudás mindentlátóvá tesz és a tudomány nélkül minden elvész. A humanista számára a legnagyobb erény a beszéd. A szó hatalmát Piccolomini állandóan hangsúlyozza. Azoknak az íróknak összeválogatásánál, akik a nevelésben az értelmet ép úgy, mint a jellemet fejlesztik a morális szempont vezet. Az első ezek között Vergilius, a szónokok között pedig Cicero ; a keresztény írók között Ambrosius, Lactantius, Hieronymus, Augustinus, Georgius Nazianenzis és természetesen az újabb humanisták is, mint Leonardo Aretino, Guarino és Poggio. A történetírók között legfontosabb Livius. Az ószövetség történeti könyvei is itt szerepelnek, hasonlóképen az evangéliumok és az apostolok cselekedetei. A többi stúdiumok tartalmuknál fogva nevelnek. Az astronomia az égi titkokat tárja fel, a geometria élesíti és gyors felfogásra teszi alkalmassá az elmét. Tanulmányozni kell a filozófiát is, mert ez a virtus tudománya. Galeotto művében131), amelyet Corvin János herceg elé szabott, tulajdonképen Mátyás király egyénisége tükröződik, de emellett Galeotto beleönti a művébe a maga sajátos tudását is. A műben előforduló célzások Apuleiusra, Avicennára, az astrológiára, a fiziognómiára ugyan Galeotto műveltségéből eredtek, de az ezzel kapcsolatos mondások a kor humanizmusának és így Mátyás király tudásának is kiegészítő részei voltak. Az egyetemes tudású, szellemes és ékesen szóló Galeotto életszemlélete rokon Piccolominiével. A nevelés gyakorlati kérdéseiről szólva hangoztatja a nyelvtudás fontosságát és az emberi ideált a kiművelt, de egyúttal az életben jártas és cselekvőképes ember fogalmában határozza meg. Piccolomini és Galeotto műve között foglal helyet a harmadik, a lengyel humanista tractusa,132) amely nem tisztára elméleti célkitűzés, de nem is annyira gyakorlati példagyűjtemény, mint Galeottoé. A magyar trónörökös számára készült műben a bölcseség fogalma úgy alakul, hogy az eszességhez (sapientia) elég az éleselméjűség, a bölcseséghez azonban (prudentia) a nagy dolgok alapos gyakorlata és hosszú idő szükséges. A király munkája odairányuljon, hogy mint művelt és bölcs ember uralkodjék az értelem erejével. Hangsúlyozza, hogy tanulja meg valamennyi uralma alá tartozó nép nyelvét. A beszéd uralmáról szóló humanista elméletet sem mellőzi el. Azt tartja, hogy nincs olyan virtus, amelyet az ékesszólás ne ékesítene még jobban. Ismételten szól arról, hogy az irodalomba való elmélyülés mennyira fokozza az ékesszólást. A költőkre ugyan nem tér ki részletesen, de úgylátszik, hogy Piccolomini nyomán Vergiliust a prózai írók közül Cicerót, a történetírók sorából pedig Liviust, Caesart és Sallustiust ajánlja. A Piccolomini által felsorolt egyházi írókat nem említi, de annál jobban köti a tanulni vágyó lelkére a Kyroupaideiát.
