A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Aquincum irodalma
86 389. Domaszewski, A. v. Die Religion des römischen Heeres. = Westdeutsche Zeitschrift 14 (1895). p. 73. Aq. müz. 390. Gündel, Fridericus De légioné II. adiutrice. Dissertatio. Lipsiae : Brandsteter 1895. 87 p. 1 t. Aq. müz. 391. Weichert, Adolf Die légió XXII. Primigenia. = WZQ. 21 (1902). p. 119—158. & 22 (1903). p. 117—177. Műz. Régt. kvt. Drei Inschriften [CIL 10471—10473] und ein Grabstein [CIL 143476] über die legio XXII. Primigenia von Aquincum. 392. Kuzsinszky Bálint Két győrmegyei antik kőemlékró'l. = AÉ 23 (1903). p. 401—403. 531 Domitianus az ú. n. suev-sarmata háború alkalmával (86 k.) a Dunát Carnuntum- tól keletre legalább is Aquincumig megerősítette. 393. Ritterling, E. Zu den Oermanenkriegen Domitians an Rhein und Donau. = ÖAI 7 (1904). Beibl. Spalte 23—338 Aq. müz. Die leg. II. adiutrix schied im Jahre 86, spätestens zu Anfang 87 aus dem Verbände des botanischen Heeres, um im Dakenkriege Verwendung zu finden. 394. Hofmann, Harald Römische Militärgrabsteine der Donauländer. Wien: Holder 1905. 91 p. (Sonderschr. d. öst. Arch. Institutes, Bd 5.) Aq. müz. Die Differenzen zwischen den rheinischen und Donauthalischen Grabsteine. Militärgrabsteine aus Aquincum : p. 16. no. 8 = CIL 15162. — p. 35. no. 22 = CIL 15163. — p. 36. no. 23 = BpR 7. p. 25. — p. 40. no. 28. — p. 40. no. 29 = CIL 143498 = Kuzsinszky Ausgr. p. 81. no. 194 — p. 53. no. 41 = CIL 3679 = RomDesj.Taf. XXIX. 169.— p. 64. no. 52. ohne Inschrift. — p. 65. no. 53. — p. 68. no. 55 = CIL 14349.» — p. 77. no. 62 = CIL 3530. — p. 78. no. 63. — p. 79. no. 64 = CIL 15159. — p. 83. no. 65 = CIL 15160. 395. Filow, Bogdan Die Legionen der Provinz Moesia von Augustus bis auf Diokletian. Lpzg : Dieterich’sche Verl. 1906. X, 96 p. 1 t. (Klio Beiträge zur alten Geschichte 6. Beiheft). Aq. müz. Acumincum = Aquincum Lager der legio II. Ad. p. 41 etc. 396. Hampel József Intercisa emlékei. = AÉ új f. 26 (1906). p. 221—274. 531 »Az Aquincumban állomásozó legio II. adiutrix sűrűbben küldhetett ide kisebb- nagyobb csapatokat ; nemcsak téglákon találjuk nyomát (CIL 3750 & 20666), hanem kőemlékek is maradtak a második légióból való katonáktól.« Intercisa Aquincumtól való távolságának meghatározásával. 397. Domaszewski, A. Die Rangordnung des römischen Heeres. = BJ 117 (1908). p. 1—278. Múz. Régt. kvt. Aquincum betreffende Militärwürde : Speculators : CIL 3524. Immunes, evocatus legionis, praefectus legionis : CIL 3565. Equites singuläres : CIL 10360. Centurio : CIL 10403. Collegium armaturarum : CIL 10435. Officium corniculariorum : CIL 10437. Signifer, tesserarius, custos armorum : CIL 10476. 398. Hoffiller Viktor Római fegyverek a M. N. Múzeum kó'- emlékein. = AÉ új f. 29 (1909). p. 314—328. 531 Aquincumi kőemlékek. A CIL 3530. sz. sirkő és a CIL 3432. sz. oltárkő. 399. Köstlin, Ernst Die Donaukriege Domitians. Tübingen : Heckenhauer 1910. VIII, 101 p. Legio II. Adiutrix: p. 91. Aq. müz. 400. Téglás Gábor A két Moesia legióemlékeinek jelen- tó'sége Alsó-Pannonia hadtörténelmében. = HK 12 (1911). p. 197—235. 3462 Adatok az aquincumi légiók történetéhez. A 166-ban kitört és tíz évig tartó marco- mann háborúval kapcsolatos Pannónia Inferior területéről származó emlékek. A leg. II. adiu. 164-ben a parthus expeditioba vonult. A leg. Ilii. Flavia-t a háború folyamán Pannónia Inferiorba helyezték és itteni tartózkodásának több emléke maradt fenn. Aquincumban a leg. Ilii. F I a v i a n a k praefectus castrorumát, L. Naevius Campanust és a tribunus laticlaviust, M. Caec. R u f i a n u s Marianust ismerjük és ezen kívül egyéb emlékek is hitelesítik ittlétét. A legio tisztjeiből is több nevet megörökít Aquincum adattára. A leg. XL Claudia és a leg. X. gemina aquincumi tartózkodásáról is vannak emlékeink. 401. Tragor Ignác Vác és vidékének archaeologiája. Vác : Pestvidéki-ny. 1912. 37. p. Aq. müz. A határvédelem : Transaquincum p. 14. 402. Zoltai Lajos A debreceni kollégium éremtárának keletkezése és a Karay - féle gyűjtemény. = NK 14 (1915). p. 137—143. 739 Két aquincumi eredetű réztábla, melyeket Karay 1765 körül vásárolt meg. (Veszprém I. Bioyraphia medicorum t. III. p. 442— 443. alapján.)
