A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Aquincum irodalma
53 habité à la même époque, comme semble l’indiquer le grand nombre d’antiquités romaines qu’on y a successivement rencontrées. Quelques auteurs ont pensé que cette ville était l’ancien Acincum des Romains, et que Pest était alors leur Transacincum, ainsi nommé à cause de sa position sur l’autre rive du Danube. Mais plus tard, on a cru qu’Acincum devoit se trouver plutôt dans l'ile de Csepel, située à peu de distance au-dessous des deux villes actuelles ; de sorte que les temples, les bains, les aqueducs dont on a trouvé les vestiges sur les collines de Bude, auraient appartenu à Sicambria. p. 363—364. 30. Schams, Franz Vollständige Beschreibung der königl. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungern. Mit 3 Ansichten. Ofen : Univ. Buchdr. 1822. VI, 672 [& 6] p. B 914/11 . . . Aquincum oder Acincum verstärkte die Festigkeit seiner natürlichen Lage durch ein Dreyeck von Castellen, welche Contraoder Trans-Acincum, in der Nähe des nördlichen Gebietes der heutigen Stadt Pest, Crumerum und Campona hiessen uns als doppelter Brückenkopf rechts und links am Ister dienten, p. 6—7. Es liegt ausser allem Zweifel, dass Alt- Ofen einst eine römische Colonie war, die wir aus der Geschichte unter dem Namen Acincum oder Aquincum kennen. Diese Stadt war der Sitz römischer Allgewalt bis zum Ende des dritten Jahrhunderts nach Christi Geburt ; im Anfang des vierten Jahrhunderts der obwohl nicht dauernde Aufenthalt des hunnischen Machthabers Attila und später die Wiege der ungrischen Könige, p. 9. 31. Németh Sândornak, azelött, gubernalis tanacsosnak, most pedig Öbuda és Visegrad kir. korona- uradalmak kamarâlis praefectusânak észrevételei az öbudai hatârban talâl- hato és lâthato rômai régiségek erânt. = TGy 6 (1823). B 051/99 Ôbuda helyén nem Sicambria, hanem Aquincum âllott. Ez nevét az ôt forrâs utân kaphatta. A Schönwisner âltal ismer- tetett hypocaustumot az amphiteatrum fêlé vivo csatorna viztartâlyânak minositi. Az (üjlaki) vâmhâz mellett, az ü. n. Hundsberg, Schintersberg, Galgenberg és Königsberg alatt gyanitja az aquincumi amphiteatrum romjait. A földalatti romok egy részét tüzetesen megvizsgâlta és ennek alapjân, valamint a domb területén lévô hâzak ovâlis alakü fekvése inditja ôt feltevésére. p. 1—20. A tovâbbiakban az Ôbudân mindenütt elszôrva talâlhatô és pusztulô rômai régiségek- rôl, P i n t é r Antal volt ôbudai kâplân rômai pénzgyüjteményérôl és Aquincum kiter- jedésérol ir. A régi vâros hatârait az Üjlak- Puskaportorony és a Dunapart-Öbudai szöllök vonalâra teszi. 32. Katancsich, Petrus Orbis Antiquus ex Tabula Itineraria, quae Theodosii lmp. et P e u t i n- g e r i audit ad Systema Geographiae Redactus et Commentario Illustratus Opera P. Matth. Petri Katancsich. Pars I—II. Budae : Typ. Reg. Univ. 1824. Mdz. kvt. Vestigia Aquinci Romani apud scriptores veteres, p. 317—318. 33. Dulhäzy Mihâly Pannonia fekvése, hatârai, nevezetesebb folyöi, tavai, hegyei, helyei és lakosai a hunnok beütését legközelebbröl megelözö' idöben. = FMM 1825. I. p. 62—68. B 051/25 »Avincum, Avincus, vagy Aquincum, Rômai Gyarmat, nevezetes Rômai örizettel, mivel Sidon. Apollinârisz igy nevezi : Martia, a’ Notit. Imperii utân, Legionis II-dae adjutricis kvârtély szâllâsa. Schön viszner és Mannert oda teszik, ahol most Ö-Buda fekszik ; Decuriones quoque suos habuit.« 34. Katancsich, Petrus Commentarius in Caii Plinii Secundi Pannoniam. Budae : Typ. Univ. 1829. Muz. kvt. De populo Eravisco. Aquincum apud scriptores veteres, p. 26. & 64 p. 411 « CIL 3412. 35. Krickel, Adalbert Joseph Fussreise durch den grössten Theil der österreichischen Staaten in den Jahren 1827, 1828, bis Ende Mai 1829 .. . Wien : Adolph 1830. VI, 340 p. B 943/159 Das römische Acincum, das eigentliche Sicambria. p. 78, 92. 36. Podhradczky Jösef Buda és Pest szabad kirälyi värosoknak volt régi allapotjokröl. Pest : Beimel 1833. VIII, 147 p. 1 t. B 943/2 A’ Rômaiak Krisztus Urunk születése utân nyolcz esztendövel, minekutâna Pannonia végképen meghôdolt, kezdték Barbarusok eilen a’ Duna jobb partjât ôr-vârakkal erôsiteni, az Ö és Uj Buda hatârâban talâlt Téglàkon és szâmtalan emlékkôveken mindenkor »Legio II. A. P. F.« az az Legio Secunda, Adiutrix, Pia, Fidelis, olvastatik, melly örsereget, Cassius Dio szerént, Flavius Vespasianus Csâszâr szâllitott ide 69—70. esztendö tâjban. Ô Budân tehât a’ II. Legio, avagy orsereg tâborozvân, itten Vârost épi- tett ; tudniillik illyen ôrseregek’ szâllâsibôl tâmadtak a’ Vârak, Municipiumok, Vârosok’ s a’ t. A’ II. Legio ezen szâllâsàt az itt levô meleg forrâsokrôl Aquincum-nak, az az Viz- Vârnak nevezte. Az is bizonyos a’ Notitiâbôl, hogy Pannonia kevéssel az elött, minekelôtte a’ Rômai Birodalom hanyatlanék, és elenyész- téséhez közelgetne, Illyricum-hoz kapcsoltatott; ’s hogy Aquincum-ban nem csak a’ IL Legio- nak valamelly csapatja, de Dalmatâk némelly Lovassâgânak egyik része is tanyâzott. Ezek Aquincumot anya nyelvökön Voda-nak hivtâk, mellybol késôbben keletbe jött a’ Buda nevezet. p. 4—5. 37. Thiele, J. C. v. Das Königreich Ungarn. Tom. I—VI. Kaschau : Thiele 1833. B 914/189 Altofen einst eine römische Colonie. Tom. VI. p. 9. 38. Tschischka, Franz Der Gefährte auf Reisen in dem österreichischen Kaiserstaate. Wien : Beck 1834. 681 p. B 914/180 Die Ruinen des alten Acincum oder Aquincum. p. 607.
