A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése
175 4 A szervezés és szabályozás tudományai. 9 Biológiai tudományok. (57/59, 61, 628) (32, 34, 35, 623, 64, 651, 657/659) 61 Biológia általában 41 Általános művek 62 Növénytan. Mezőgazdaság 42 Politikai tudományok 63 Állattan. Állatgazdaság 43 Jog 64 Antropológia. Etnológia 44 Katonai tudományok 65 Orvostudomány általában. Egészségügy 45 Vezetés és igazgatás általában 66 Patológia 46 Közigazgatás 67 Gyógyászat és gyógyszerészet 47 Egyéni igazgatás. (Magángazdaságtan) 5 Fizikai és matematikai tudományok. 7 Művészetek. (67/69, 71/78) (51/56, 621, 622, 626, 627, 629, 66, 67) 71 Általános művek 51 Általános művek. (Természettudományok 72 Ipar. Kézművesség általában) 73 Esztétika 52 Matematika 74 Két dimenziós művészetek. Festészet, 53 Mechanika és alkalmazott mechanika metszet, fényképezés 54 Fizika és alkalmazott fizika 75 Három dimenziós művészetek. Szobrászat 55 Kémia és alkalmazott kémia Építés. Építőművészet 56 Csillagászat. Geodézia 76 Díszítő művészetek 57 Geológia. Bányászat. Hidrológia és alkal77 Zene mazott hidrológia 59 Földrajz A tervezet az első száz számból csak 58-at tölt be, míg 42 osztály szabadon marad a jövő tudományai részére. A 0 (zéró) jelzés minden esetben alosztást jelent. Az alosztásokat kettőspont választja el a tárgyi beosztástól ; ennek az a célja, hogy az alosztások szerinti csoportosításban külön katalógust létesíthessünk. Ahol erre nincs szükség, a kettőspont jelzése elmarad. Az alosztások használatát a következő példa szemlélteti: Nagybritannia földrajza 59:0541, amelyből az 59 a földrajz szakszáma, a 05 pedig a helyi alosztásé ; ehhez hozzáírjuk Nagybritannia feltételezett számát a 41-est. Minden főcsoportban az 1-es szám az általános müvek számára fentartott hely. Donker Duyvis tanulmányában nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ismertetett tervezete csak irányelveket mutat a jövőbeli átalakulás eshetőségére. Nincsen szándékában a tizedes osztályzást már most erre felcserélni. Donker Duyvisnak a tizedes osztályozás jövőjéről készült tanulmánya alapos és minden részletre kiterjedő munka. Felhasználja az összes számbavehető újításokat (elsősorban Máday Istvánét), de igen sok egyéni szempontot is érvényesít. A régi pazarló felhasználással ellentétben, talán nagyon is takarékosan gazdálkodik a számokkal. A tervezetnek utópisztikus jellege van, a mai felfogásnak idegen. A szakrendszer alkalmazkodik a meglévő ismeretekhez és nem irányítja azok fejlődését. Duyvis valószínű érveket hoz fel újításainak támogatására, mégis meg kell várnunk, hogy a gyakorlatban is ennek megfelelően alakulnak-e át a tudományok. Későbbi nyilatkozataiban maga is belátja ennek a szükségességét, mikor is a tervezet megvalósítását az eredeti 1940. év helyett a bizonytalan jövőre halasztja. Sajnálatos, hogy Donker Duyvis nem a fejlődés mai állapota szerint tervezte meg a tizedes osztályozás teljes újjáépítését, mert munkásságának jellege kétségkívül magán viseli a sikeres vállalkozás valamennyi előfeltételét. Az ismertetett tanulmány alapján egyrészt a tartósan rögzített rendszer megnyugtató biztossága, másrészt a modern tudományos osztályozás csábító perspektívája mintegy mérlegre helyezve gondos kidolgozásban tárul elénk. Az összehasonlítás nagymértékben elősegíti az elméleti továbbképzés lehetőségeit is.
