A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938

Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése

167

A brüsszeli rendszer számos új lehetőséggel gyarapította a közös elemek kiemelését. Egyes részei, mint pl. az idő-alosztás, sikeresen továbbfejlesztették Dewey rendszerét. Az általános csoportok egymásközött való értékelése, valamint a bonyolult jelzések terén azonban még sok megoldatlan probléma maradt. A jelenlegi alosztási rendszer egyszerűsítése kívánatos a jövő szempontjából.

*

Az általános szempontok ésa közös elemek kiválasztása a modern szakkatalógustudomány fejlődésének kiindulópontja lett. Dewey után valamennyi rendszer követi őt abban, hogy a közös szempontokat elválasztja a főrendszertől és ezeket egységesen szabályozza. A legtöbb modern rendszer alosztásaiban többé-kevésbbé követi a tizedes osztályozást. (Cutter, Bonazzi, Brown.) Határozott lépéssel viszi tovább az alosztások problémáját Eppelsheimer és Trebst.

Hans Wilhelm Eppelsheimer, mainzi, később darmstadti könyvtáros, rendszerét, a »kulcs«-katalógust (Geschlüsselter Katalog) 1929-ben hozta nyilvánosságra. Célul a könyvek formai szempontból való egységes osztályozását tűzte ki. A szisztematikus felépítést nem érinti, hanem bizonyos közös szempontok igen széles körben való elkülönítését szorgalmazza az egyes tudományágakon belül, határozottan körülírt szabályok szerint, amelyek valamennyi szakra érvényesek. Nemcsak az aránylag kisszámú általános csoport (generalia) tartozik ide, hanem valamennyi, az egyes szakokon belül előforduló közös jellegű elem, sőt az alárendel- tebb jelentőségű tárgyi szempont is. Eppelsheimer ezeket 1—100-ig terjedő szám- rendszerbe foglalja.

1—12 segédművek (bibliográfia, folyóirat, évkönyv, szótár, címtár, mintakönyv, feladat tanulmány, hivatás, lényeg és módszer, viszonylat, segédtudomány).

13—23 egyesületek és intézmények 24—27 tantörténet 28—30 gyűjtemények 32—40 források 42—62 történet

63—72 rendszer, elmélet és technika 73—78 idő és hely szerinti rendszer 79—82 statisztika

83—86 rendeletek, határozatok, szakvélemények 87—88 munkarend és eszközei 89—99 monográfiák.

A további tagozódás szükség esetén úgy jöhet létre, hogyha minden egyes bővítéssel újabb 99 osztályt létesítünk. A földrajzi vonatkozások sorrendi kérdését Eppelsheimer úgy oldja meg, hogy a szakkatalógus mellett külön földrajz-történelmi katalógust létesít. Ez a katalógus véleménye szerint a könyvtárak anyagának körülbelül egyharmadát öleli fel. A »monográfia« sorozatban az alárendelt tárgykörű munkákat adja betűrendben. A monográfia a főszak tárgyi fogalmának részletkérdése. Pl. az orvostudomány szakjában az anatómiáról szóló mű monográfia ; ha az anatómia újabb százas csoportot alkot, akkor ebben a tüdő monográfia, a tüdő csoportban a léghólyag jelent monográfiát, és így tovább. A fejtegetésből kitűnik, hogy a monográfia csoport létesítése túlmegy a közös formai elemek körén és tárgyi részeket sodor a rendszerbe. Eppelsheimer sem oldotta meg kielégí