A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése
162 fejlesztés szempontjából. Dewey szerint »az arab számjegy a legegyszerűbb közismert jelzés, amely mint tizedes tört a zéró felhasználásával osztályozási célra leginkább megfelel.« Előzőleg hosszasan kísérletezett a betűjelzéssel, a betű és a szám kombinációjával; a római számokat kezdettől kihagyta túlságos nehézkességük miatt. Az arab számok előnyei 1. gyorsan leírhatók, 2. tévedés ritkább, magában könnyebben megjegyezhető, mint betűvel kombinálva, 4. nehéz szemmel követni olyan összetételt, mint p. f. p. stb. és még nehezebb el nem felejteni, 5. bizonyos betűkombináció nevetséges, sőt bántó is lehet. A tizedes rendszer kiegészítő része a relatív tárgymutató, amely könyvtári rendszerre alkalmazva Deweynél szerepelt elsőízben. Kiváló érzékkel rájött arra, hogy a szisztematikus katalógust párosítani kell a tárgyak betűrendes mutatójával. A szisztematikus és a szótárkatalógus (Schlagwort) között tudvalevőleg alapvető különbség áll fenn. Amíg a szisztematikus katalógus a dolgokat belső összefüggésükben, tárgyi együvétartozásuk szerint csoportosítja, addig a szótárkatalógus az alfabetikus elv szerint nyújtja a tárgyat és ezzel az összefüggő fogalmakat szétszaggatja. Az utolsó évtizedek alatt nagy tábora lett a szótárkatalógus híveinek és sok könyvtár rátért használatára. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy a vezérszórendszer egyedül nem elégíti ki az igényeket. Ezért több helyen párhuzamosan megtartották a régi szisztematikus katalógust is (pl. a bécsi egyetemi könyvtár, Bonn, Breslau, Münster), sőt egyes könyvtárak, a meghonosított szótárkatalógus mellett, új szisztematikus rendszer bevezetését is szükségesnek tartották (pl. Drezda, Lipcse: Egyetemi könyvtár, Wiesbaden). Ilyen plurális katalógust a tizedes osztályozással dolgozó könyvtárak tudomásunk szerint nem folytatnak. Nyilvánvaló tehát, hogy a szótárkatalógus, ha komoly munkát akar végezni és a megfelelő irodalmat kielégítő módon kívánja nyújtani, a szisztematikusan rendezett segédeszközt nem nélkülözheti; de kétségtelen az is, hogy bármely szisztematikus rendszernek szüksége van a fogalmak alfabetikus regiszterére, ha gyakorlati szempontból gyorsan ki akar elégíteni. Ezt az egymást kiegészítő belső összefüggést fedezte fel Dewey, amidőn relatív (különféle szempontú) tárgymutatót fűzött a DK-hoz. Az indexet nagy becsben tartotta; azt írja róla, hogy lényeges kiegészítő része a rendszernek. Mikor Dewey a tizedes osztályozást megalkotta, aligha gondolta, hogy rendszere oly nagy sikert fog aratni. Ha a DK sikerének a titkát közelebbről vizsgáljuk, szemügyre kell vennünk azt a három alappillért, amelyen a rendszer ereje nyugszik. Ezek: a tizedes szakjelzés, a közös alosztások és a relatív tárgymutató. A szakkatalógus ma már alig nélkülözheti Dewey eme három vívmányának bármelyikét is. A modern rendszerek majdnem mind az általa feltárt utat járják. Új rendszerek a tudományok felosztásában eltérhetnek a tizedes osztályozástól ; de a közös elemek, a tárgymutató tekintetében, sőt legtöbbször a szakjelzés használatában is, egyik sem vonhatja ki magát Dewey hatása alól. A szakkatalógus felépítésének irányelvei ezek, amelyeket figyelembe kell venni. A brüsszeli osztályozás. A Dewey-féle tizedes rendszer megalkotása után két évtizedig inkább csak Amerikában volt ismeretes. Európában kezdetben nagy idegenkedéssel fogadták és gyakorlat híján főleg elméleti szempontból bírálták. Nem lehet tárgyilagos kritikának tekinteni az olyan dolgozatot, amely csak a hibákat látja és egy szóval sem emlékezik meg a decimális letagadhatatlan előnyeiről. Ilyen pl. Kari Diesch
