A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése
154 A rendszer eredete. Midőn a tizedes osztályozás kialakulásátvizsgáljuk, először az annak alapját képező tudományelméleti szerkezet eredetével, másodszor pedig a tizedes megjelölés gondolatának létrejöttével kell foglalkoznunk. A tizedes osztályozás filozófiai felépítésének szálai a XVI—XVII. század- forduló kiváló angol bölcselőjéhez, verulami Francis Bacon-hez (1561—1626) vezetnek vissza. Bacon szubjektív szempontból lélektani alapon osztotta fel a tudományokat, vagyis az egyes tudományok felismeréséhez szükséges lelki képességek szerint. (Közbevetőleg megemlítjük, hogy az első lélektani alapon felépített tudományfelosztás Platon nevéhez fűződik. Ezt a felosztást tanítványa, a chalkedoni Xenokrates (Kr. e. IV. század), feljegyzései őrizték meg számunkra.) Bacon a lelki képességek közül kiválasztja az értelmi természetű képességeket (emlékezet, képzelet, ész) és ezeket teszi meg a tudomány forrásainak. A többi lelki folyamat (cselekvés, vágy) a megismerést szerinte nem segíti elő és az osztályozás szempontjából is figyelmen kívül hagyandó. Ezért Bacon a tudományok összességét »Globus intellectualis«-nak, értelmi világnak tekinti. A Bacon féle klasszifikáció vázlatát először a »Proficience and Advancement of Learning Divine and Humane« címen 1605-ben megjelent munkának második részében találjuk. Ennek a műnek bővített latin nyelvű változata a »De Dignitate et Augmentis Scientiarium« (1623.) Itt a második könyv első fejezetében a szerző a következőket mondja az értelmi folyamat eredetéről:.... »Az egyes jelenségek az érzékeinket érintik ; érzékeink az értelem kapui. A jelenségek képe, illetőleg az érzékeink által felfogott benyomások teljesen úgy vésődnek emlékezetünkbe, ahogyan előfordulnak. Az ember eszével a benyomásokat feleleveníti és megfontolja, azután vagy egyszerűen elmondja, vagy képzeletével átalakítva utánozza, vagy pedig elemzi és osztályozza azokat. Ezért ebből a három forrásból : emlékezet, képzelet és értelem, fakad a három emanáció : történelem, költészet és bölcselet ....... Nézet em szerint a történelem és a tapasztalat egy; összetartozik a filozófia és a természettudomány is__« Al idő természetesen Bacon felfogását is túlhaladta. A mai álláspont a tudományok osztályozásának szubjektív alapját elveti és az ismeretek tárgyának objektív természete után indul. A lelki folyamatokról is tudjuk, hogy ezek nem külön-külön, hanem együttesen lépnek fel. Mindazonáltal Bacon felosztása gyakorlati szempontból rendkívül hasznosnak bizonyult és nem tekinthetjük véletlennek, hogy klasszifikációja évszázadokon keresztül mintaképül szolgált. Az a felfogása, hogy az elméleti tudományok és a technikai (alkalmazott) tudományok között szoros kapcsolat áll fenn, ma is irányító tényező a tudományok rendszerezésében. A Baconi szisztéma elterjedésében különös érdeme van a francia d’Alembert- nek, aki a nagy »Encyclopédie«-ben azt részletesen kidolgozta és gyakorlatilag sokkal használhatóbbá tette. (1756.) Legfontosabb változtatása az volt, hogy a költészethez hozzáfűzte a művészetet is. A mesterségek (alkalmazott művészetek) részletezését szintén D’Alembertnek köszönhetjük. A DK szempontjából egy későbbi átdolgozásnak van különös jelentősége, az amerikai Harris »Inverted Baconian« rendszerének. William Torrey Harris (1835—1909) neves amerikai pedagógus volt, aki 1870-ben a Saint Louis Public School könyvtára számára szakrendszert készített. (Megjelent a Journal of Speculative Philosophy 1870-es évfolyamában, p. 114—119.) Harris rendszerének az a lényege, hogy ő ebben a Bacon féle klasszifikáció sorrendjét megfordította, ezenkívül új főszakkal toldotta meg és az egész rendszert korszerűvé alakította át.
