A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Aktuális kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban. 53. sz. : A világválság

47

Ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy, amikor a gazdasági válság egész valóságában megjelent, a gyakorlati embert készületlenül találta és meghökkentette. A gondolkozó pedig csak annyit volt kénytelen tenni, hogy megállapította : íme, amit mondott, elkövetkezett. A huszas évek alatt igen sokféle válságművel lehet találkozni, de alig van közötte olyan, amelyik a társadalom, vagy az állam, vagy a gazdaság konkrét kérdésével foglalkozna. Csak amikor 1929-ben Newyorkban a gazdasági csőd első jele feltűnt, akkor vették észre, hogy a világ időközben hová jutott. Különös és a helyzetre abszolút jellemző, hogy még akkor is hajlandók voltak e jelenséget kizárólag vagy pénz-, vagy termelési, vagy fedezet-, vagy egyéb gazdasági természetű válságnak tartani és nagyon kevesen vették észre a távolabbi vonatkozásokat. A legmesszebb az ment, aki a gazdaságon túl legfeljebb a politikai vagy szociális tényezőket vette észre. Innen származik aztán az, hogy a remediumok használata csaknem kivétel nélkül minden esetben kudarcot vallott. Lokális gyógyításokat alkalmaztak, holott akkor a betegség már az egész szervezetre kiterjedt.

Ezeket a tényeket figyelembe véve, a következő megállapítást kell tenni: a válság kérdésében azok a művek, amelyek a legreálisabbaknak és legkonkréteb- beknek látszanak, tulajdonképen irreálisan le vannak szűkítve és a kérdést a maga egész terjedelmében nem is látják. Az igazi távlatot ezért a válságra nem ezek a részletművek, hanem az általánosak adják meg s ezek közül is a legáltalánosabbak. Egy a szociális kérdéssel, a gazdasági bizalom megrendülésével, a kapitalizmussal foglalkozó mű kielégítetlenül kell hogy hagyjon, mert részt lát egésznek. A válság kérdésében a hiteles az, amely egységes összképet tud adni. Ezeknél azonban egyáltalán nem elég, hogy széles körben mozogjanak. Ez általánosság mellett a másik elengedhetetlen követelmény : a mélység.

Olyan mű, amely elég általános és elég mély ahhoz, hogy a világválságot a maga realitásában és hűségében fölfedje, a krízisirodalom beláthatatlan nagyságához képest igen kevés van. Ezeket a műveket bibliográfiánk megjelölte azzal, hogy jelentőségüket kiemelte. S ezek a művek nagyon kevés kivétellel az 1920-as években íródtak. A világháború befejezésétől a newyorki tőzsde összeomlásáig (1929) tartott a válságirodalom klasszikus korszaka. Ami ezután jelent meg, nagyobbára csak részlet, vagy egy-egy probléma kiszélesítése.

A krizeológia eddigi története így önként három részre tagolódik : az első a prófétikus krízisművek kora a világháború végéig ; a második a világháború végétől, Spengler könyvétől, az amerikai pénzválság kitöréséig; a harmadik korszakot a szekularizálódás korának lehet elnevezni, mert ekkor a világsajtót elárasztották a legkülönbözőbb művek, amelyek a válság okát hol itt, hol ott keresték, nagyobbára tüneteiben írták le és részleteit tárták fel. Az első korszakban a művek uralkodó hangja filozofikus ; a második korszakban a válság kulturális és történeti szempontból íródik le ; a harmadik kor válságműveinek magatartása főként politikai, társadalmi és gazdasági.

A válság bibliográfiájának szerkezete. A válságjelenség leírásában és a krizeológia történetében megjelölt vonások a válogatás szempontjait természetszerűen szabták meg. Mielőtt azonban a szerkezet bemutatásra kerülne, röviden ki kell térni arra, hogy melyek azok a művek, amelyeknek látszólag a bibliográfiában volna a helyük, még sem vétettek fel. A bibliográfia nem vette fel azokat a műveket:

1. amelyek a világválságot, mint a világháború politikai következményét fogják fel. Ezek a művek ugyanis egyoldalúan történeti alapon látják a krízist és a válságjelenség valódi lényegéről nem szereznek tudomást;