A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Aktuális kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban. 53. sz. : A világválság
42 amely az embert végső és határhelyzetének felismerésére kényszeríti. A válságban levő világ számára tehát az ember örök és eredendő »emberi« szituációja nyilatkozik meg. Ez nagyobbára az exisztenciafilozófia, a protestáns dialektikus theo- lógia és a vallásfilozófiailag orientált katolikus theológia álláspontja.1) Ebben az esetben természetesen arról van szó, hogy a mai eschaton nem következik a krízisből. A humánum világa mindig is ebben a helyzetben volt. Mindig válság volt, csak az emberiség elrejtőzött előle és nem vett róla tudomást. Ma ezt a helyzetet csak felismerjük. E felfogással szemben azonban a következőket nem lehet elhallgatni. A magyarázatban két elem húzódik meg. Az egyik: a válság határvonalát elmossa s így a válság jelenségét az emberiség egész élettörténetére ki akarja terjeszteni. Emögött azonban a másik: azáltal, hogy a válságot nem speciálisan a ma történeti jelenségének, hanem egyetemes emberi történetre kiterjedettnek fogja fel, burkolt módon a válságot úgy akarja megoldani, hogy előle kitér, más szóval úgy, hogy annak valóságos élét a mindenkori emberiségre hárítja át. A disztinkció, amit meg kell tenni, a következő : feltéve, hogy az előbb említett gondolkozóknak igazuk van és az emberiség helyzete ma nem lényegesen más, mint minden időben volt, csak az ember ma örök helyzetét kezdi megérteni, akkor is szükségképen kell, hogy legyen valamely körülmény, amely erre a megértésre és felismerésre kényszeríti. Mi ez a körülmény? Kétségkívül maga a válság. Ebben az esetben azonban az ember már megjelölte azt is, hogy e felismerésnek rendkívüli körülmények között kellett megtörténnie. A felismerés bármely tetszés szerinti időben nem következhetett volna el. Ha pedig a felismerés körülményei és feltételei rendkívüliek, ebből önként következik, hogy a helyzet, amelyből a felismerés történik, maga is rendkívüli: legalább is alapvető módon különbözik attól a helyzettől, amit a múlt században, vagy a felvilágosodás idején, vagy egyébkor vett fel. Az a megállapítás tehát, hogy a krízis nem egyéb, mint az örök emberi eschaton megnyilatkozása (apokalypsis, revelatio, Enthüllung, Offenbarung, kinyilatkoztatás),2) természetszerűen visszautal ama felfogásra, hogy eme örök helyzet felismerését valamely körülménynek ma, mikor ez a felismerés megtörtént, fel kellett idéznie. Mi az, ami felidézte? Az egyetemes emberiség helyzetének radikális válsága. így jut az ember vissza a megoldhatatlansági jelleghez, amely nem egyéb, mint az eschaton másik oldala. Ez a két ismertető vonás egymást kiegészíti és a kettő együtt a válság objektív főjellemvonását mondja ki. O Az idevágó jelentényebb müvekből néhány : Berdjajew, Nikolaj : Cinq méditations sur l’existence. trad, du russe par Irene Vilde-Lot. Paris : Aubier 1936. U. a. : Die Philosophie des freien Geistes. Problematik und Apologie des Christentums. Deutsch v. Reinhold v. Walther. Tübingen : Mohr 1930. Barth, Karl: Die christliche Dogmatik im Entwurf. München : Kaiser 1927. Bd. 1. Die Lehre vom Worte Gottes. U. a.: Der Römerbrief. [1918] 6. Aufl. München: Kaiser 1929. Gogarten, Friedrich : Glaube und Wirklichkeit. Jena: Diederichs 1928. Brunner, D. Emil: Der Mensch im Widerspruch. Die christliche Lehre vom wahren und vom wirklichen Menschen. Berlin: Furche Verl. 1937. Bultmann, Rudolf: Glauben und Verstehen. Aufsätze. Tübingen : Mohr 1933. A dialektikus theológiára vonatkozólag : Eklund, Harald : Theologie der Entscheidung. Uppsala : Lundequistska Bokhandeln 1937. Siegfried, Theodor : Das Wort und die Existenz. Eine Ausseinandersetzung mit der dialektischen Theologie. Bd. 1 —3. Gotha: Klotz. 1930—1933. Przywara, Erich: Christliche Existenz. Lpzg: Hegner 1934. Haecker, Theodor: Der Christ und die Geschichte. Lpzg : Hegner 1935. U. a.: Was ist der Mensch? Lpzg : Hegner 1933. Heidegger, Martin: Sein und Zeit. [1926] 2. Aufl. Bd. 1. Halle: Niemeyer 1929. Jaspers, Karl: Philosophie. Bd. 1—3. Berlin : Springer 1932. Ezeken a műveken kívül még a filozófiai anthropológia számos idevágó könyve. 2) Balthasar, Hans Urs von : Apokalypse der deutschen Seele. Studien zu einer Lehre von letzten Haltungen. Bd. 1. Der deutsche Idealismus. Salzburg: Pustet 1937.
