A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Aktuális kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban. 53. sz. : A világválság
40 található hasonló kép és hang, esetleg még erősebb és sötétebb. Éppen ezért a válság kérdése a világháború utáni idő középponti exisztenciális problémája, más szóval : e válság az, ami egy későbbi kornak a mai időről azt fogja elmondani, ami benne a leglényegesebb. A tárgyat magát természetesen a bibliográfia mondja el. E bevezetésnek feladata csak az lehet, hogy az alapvető útbaigazításokat megadja. Ezt a rövid mondanivalót a témában levő magától értetődő részek spontán szabják meg. Mindenekelőtt magáról a válságról mint jelenségről kell beszélni. E pont vázlatosan a válságot, mint világjelenséget kívánja leírni. Másodsorban a válságról szóló tan, a krizeológia történetéről kell szólani : megjelölni a válság irodalmának kiindulópontját, fejlődési vonalát s az egyes irodalmi ágak szerepét és jelentőségét. A harmadik pont útbaigazítást ad e bibliográfia használatára vonatkozólag. Megjelöli a válogatás szempontjait, a csoportosítás szerkezetét, az érték-szempontot, amely szerint az egyes művek elbíráltattak. A krízis, mint jelenség. A krízis az ember társadalmi, szellemi életének zavarossá, illetve problematikussá vált struktúrája, illetve egész struktura-rendje. Tárgyi oldalról a megoldhatatlansági jelleg, alanyi oldalról a krízis-tudat jellemzik lényegesen. Krízis-tudat: a válság jelenségének megoldhatatlansága exisztenciális, a totális emberi létet érintő, súlyának élménye, amelyet a bizonytalanság és a végzetesség érzése kísér. A krízis-jelenség magában rejtheti a normális állapothoz való fordulat előfeltételét. I. A megoldhatatlanság a világ sajátos, eddig figyelemre nem méltatott struktúrája. Figyelemre azért nem méltatták, mert nem ismerték. Nem ismerhették, mert a mi időnk vetette fel. E struktúra egyrészt a problémáknak olyan módon való összefűzöttsége, hogy azok szét nem szedhetők és meg nem oldhatók, másrészt a problémáknak végső határhelyzete. 1. Friedrich Nietzsche a meg nem oldható problémastruktura jelzésére a »kérdésszerű« (fragwürdig) kifejezését használta.1) Trentin az egyedüli modern szerző, aki a krízis-jelenségnek ezt a meg nem oldhatóságát észreveszi és a jog kérdéseire vonatkozóan ineluctabilité-nek (elkerülhetetlenség) nevezi.2) E megjelölések azt kívánják mondani, hogy ha a válság valamely területen feltűnik, bizonyos idő múlva látszólag szem elől elvész, de tulajdonképen csak vagy más területre csap át, vagy, mint rejtett potencia, jobban mondva, mint burkolt depo- tenciáló erő működik tovább. Ezt a tünetet az imént idézett Sorokin-hely egészen pontosan megjelöli, amikor azt mondja, hogy: hol itt, hol ott mutatkozik, ma ilyen, holnap olyan formában. Az egyik évben Amerikában, mint a dollár válsága tűnik fel, de ez kiterjed Angliára, sőt egyéb államokra és azokat magával sodorja. A pénzválság azonban megoldhatatlan, mert közben kitűnik, hogy a válság tulajdonképen az aranyat fenyegeti. Az aranyválság is megoldhatatlan, mert ezalatt felismerik, hogy csak részlet és a mezőgazdaság, illetve az ipar, esetleg a kereskedelem a válság által fenyegetett problema-komplexus. így már az egész gazdaság exponálódik. Nincsenek többé részjelenségek. De a gazdaság sokszorosan összefűzött a szociális és politikai helyzettel. Ha az ember a krízis-problémát vizsgálja, úgy látja, hogy a megoldhatóságot az emberiség mindenáron ki akarja erőszakolni, a kérdés azonban kezéből kiugrik és minduntalan valósággal megszökik. Ha meg akarják fogni a pénzkérdésben, átugrik a mezőgazdaságba, onnan a kereskedelembe, onnan a társadalmi kérdésbe és így tovább. Íme : a válság sokfejűsége. Feltűnik b Nietzsche, Friedrich : Wille zur Macht. Lpzg : Kroner [1919.] Werke Bd 9—11. 2) Trentin, Silvio : La crise du droit et de l’état. Paris : Alcan 1935. p. 463 —473.
