A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Egy népkönyvtár nevelő munkássága nőolvasói körében
141 tabella.) Azt látjuk, hogy a 15—18 évesek 29-3%-kal emelkednek ki olvasóink közül (IV. sz. tabella) viszont csak 8-5%-kal szerepelnek az idegen-nyelvű könyvek olvasásában (V11. sz. t.); ezzel szemben a 27—30 éveseket olvasóink között 7-3%-kal látjuk (IV. sz. t.), mégis a VII. sz. grafikus tabellán 14-0% idegen-nyelvű könyv- olvasással szerepelnek. A 31—34 évesek, a fentiek szerint összehasonlított olvasása ismét hanyatlik, míg a közbenső évek idegen-nyelvű olvasása ismét fokozatosan emelkedik és a 47—50 évesek korcsoportjával éri el a legnagyobb (16-2%-t) (VII. sz. t.) százalékot, annak ellenére, hogy ez a csoport olvasóink között (IV. sz. t.) csupán 3-2%-kal vesz részt. Ezekből az összehasonlító adatokból azt következtethetjük hogy az iskolai nyelvtanulás igazi eredménye a 27—30 évesek csoportjánál mutatkozik. Az iskolában megadott alap a további években magánszorgalommal fejlesztve, körülbelül ezekben az években éri el azt a nyelvtudásbeli készséget, hogy az idegennyelvű könyvek olvasása ilyen eredményt mutasson. A 31—34 évesek csoportjától a 47—50 évesek csoportjáig fölfelé haladó irányt észlelünk a VII. sz. grafikus tabellán. Az iskolában és azután következő években az idegen nyelvet tanultak csoportjához újabb idegen nyelvkészségű csoportok is kapcsolódnak, akik tudásukat a későbbi évek folyamán nyelvkurzusokon szerezték, vagy tökéletesítették. E csoportok tudásbeli eredménye a 47—50 évesek (VII. sz. t.) idegen-nyelvű könyvolvasásánál jelentkezik. Az idősebbek idegen-nyelvű olvasása a családban szerzett nyelvkészség, esetleg a származás eredménye. Az összes szépirodalom korcsoportok szerint megoszló olvasását látjuk a Vili. sz. grafikus tabellán, ahol a legfiatalabb korosztály olvasása 31-8%-kal kiemelkedik a többi csoport közül. Egy olvasóra itt átlagban, a megfigyelt idő alatt 11-3 mű esett. Ez viszonylag nagy olvasási intenzitás, ha figyelembe vesszük, hogy az olvasók kérését mennyiségi szempontokból a könyvanyag elégtelensége miatt korlátozni vagyunk kénytelenek. Kevés kivétellel ezt az átlagolvasást látjuk feltüntetve az alsó- és középkorcsoportokban is. A magasabb korosztályok nagyobb átlagolvasásának az a magyarázata, hogy a kiadott könyvmennyiséget itt nem szabályoztuk olyan erősen, mert ezekben az években megszűnt a könyv nevelő, továbbképző szerepe és csak mint szórakozási lehetőség jelentkezik. Olvasóink foglalkozásbeli csoportosításában sok viszonylatban ugyanazok a jellegzetességek domborodnak ki, mint a korosztály szerinti szétválasztásban. A tanulókra vonatkozó megállapításaink és következtetéseink ugyanúgy érvényesek a IX.—XII. sz. grafikus tabellákon észlelhető jelenségekre, mint már előzőleg az V—VIII. sz. grafikus tabelláknál kifejtettük. A foglalkozás és korcsoportok szerinti összeállításban lényeges eltérés nincs. Tanulókategóriában felvett nőolvasóink a III. sz. tabellán 27'4%-kal szerepelnek, míg a IV. sz. tabellán a 15—18 évesek csoportja olvasóinknak 29'3%-t adja, ebből számszerűleg látjuk, hogy előző megállapításaink a foglalkozási kategóriában is megfelelők. Az egyetemi hallgatónő olvasásának grafikus ábrázolása is megfelel az előző oldalakon a tapasztalat alapján lerögzített megállapításoknak. A IX. sz. grafikus tabella kidomborítja az iskoláslányok magyarnyelvű szépirodalmi olvasásának nagy méretét, amelyet azonban az iskola és a könyvtár, oktató és nevelő célkitűzései szabályoznak. A magyarnyelvű szépirodalmi könyveknek 40'3%-át olvasták iskoláslány olvasóink. Bár számszerűen csak 27'4%-kal szerepelnek, könyvolvasásuk jóval meghaladja (1. a III. sz. tabellát) százalékszámukat. A foglalkozási kategóriák többi csoportjainak magyar szépirodalmi olvasása százalékosan nem haladja meg az olvasók között elfoglalt számarányt, a munkás kategóriákban annál még kevesebb is.
