A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban
125 tanulása és akiknek hibás a kiejtésük, ennek alapján meggyógyíthatok. Ha tehát a haszon szempontjából nézzük e könyv értékét, nem tehetjük nagyon nagyra, de talán újsága által érdeklődést kelthet néhány természettudós és a különösség barátai körében.« Ezzel szemben Brücke Ernő, a híres német fiziológus ezt írja róla : »Kempelennek az emberi beszéd mechanizmusáról írt műve egyike a legjobb pszichológiai könyveknek, melyeket valaha olvastam.« Itt tehát el kell választanunk a könyv elméleti értékét annak gyakorlatba is átvitt eredményétől, a hosszú éveken át tartó kísérletezés útján létrejött beszélőgéptől. Kempelen érdeme, hogy felismerte a kemény és lágy mássalhangzók közötti igazi különbséget, hogy megállapította a magán- és mássalhangzók képzése közötti eltérést. Szerinte a beszéd nem egyéb, mint hang, amely különböző nyílásokon megy keresztül. Ezek a megfigyelések vezették Kempelent arra, hogy olyan gépet szerkesszen, mely hűen utánozza az emberi hangot, sőt amellyel szavakat és egész mondatokat is le lehet játszani. Ezért először egy fujtatóval ellátott harmóniumszerű gépet konstruált, melyen billentyűkkel kellett megszólaltatni az egyes hangokat utánzó sípokat. Iiymódon egyes hangok reprodukálása elég jól sikerült ugyan, csak az volt a baj, hogy nem lehetett őket összekötni, mert közöttük egy zavaró mellékzörej hallatszott. Kempelen tehát új készülék megalkotásához fogott, mert rájött arra, hogy csak úgy érhet célt, ha a természetet utánozza, s olyan gépet szerkeszt, mely nagyjából megfelel az emberi beszélőszervek működésének. Iiymódon jött létre beszélőgépének végleges formája, melyen megvolt a tüdőnek megfelelő fújtató, a hangszalagokat helyettesítő síp, az orrüreget pótló nyílások, s a szájüreget utánzó tölcsér. A különböző mellékszerkezetekkel ellátott komplikált készülék működésbe hozatalához nagy ügyesség kellett, mert a könyöknek, s mind a két kéznek gyors mozgására volt szükség, hogy a különböző nyílások elzárásával vagy megnyitásával a kívánt hang előálljon. A latin nyelvek szavainak visszaadása sokkal könnyebb volt, mint a németé, mert ennek sok mássalhangzója és hehezete megnehezítette a gép működését. A kuriózumok és különlegességek eme századában, amikor világszerte tömegesen keletkeztek hasonló szerkezetek, Kempelen találmánya nagy port vert fel. »Kempelen arbeitet... an einer Maschine die spricht. Mann muss einen schöpferischen Geist, ein unbändig kühnes Genie haben, wenn man sich an so etwas wagen darf; und es geräth ihm schon wieder.«1) Kempelen úgy tervezte, hogy a gépezetet egy öt-hatéves gyermeket ábrázoló bábú belsejében fogja elhelyezni, mert annak hangja gyermekéhez hasonlított, azonkívül néha dadogott ésraccsolt. Alkotója nem tartotta hibátlannak művét és másoktól remélte annak tökéletesítését. Mivel azonban gyakorlati haszna nincsen, azóta sem foglalkoztak vele komolyan. Kempelen Farkasnak legnagyobb gyakorlati értékkel bíró alkotása — a már említett két gőzgép mellett — írógépe, mely — sajnos — nem maradt ránk, s ezért szerkezetére csak következtetni tudunk. Annyi bizonyos, hogy a gép a ma használatban lévőkhöz hasonlóan sajtórendszerű volt, azaz billentyűkkel volt ellátva. Ezek az ujjak érintésére sorban lenyomódtak a papíron. Tekintettel arra, hogy a gép vakok számára készült, a billentyűkön dombornyomatban voltak jelezve az egyes betűk és számok. A gép betűi szépek, nagyok, tisztán olvashatók voltak, ezt bizonyítják azok a levelek, melyeket a szerencsétlen vak lány, Paradis Teréz gépelt vele. Paradis Antal kormánytanácsos lánya, akinek Mária Terézia volt a keresztanyja, gyermekkorától kezdve kedvet és hajlamot mutatott a zene iránt. Szülei nagy gondot fordítottak tehetségének kifejlesztésére, Kempelen nemes szíve x) Windisch i. m. 46. 1.
