A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Dokumentáció

Ill

ismét legszélesebben — rendeletek, szabályzatok, utasítások, kimutatások stb. betudásával — értelmezzük, vagyis a hivatalos szövegek egész skálájára kiterjesztjük.

Igazgatási szempontból különösen az idevágó elnevezések és kifejezések nomenclaturájával foglalkozott a kongresszus. Ezek az elnevezések és kifejezések olykor más nyelvre le sem fordíthatók, mert az az intézmény, amelyet jeleznek, a másik nyelvterület országában nem is létezik. Pedig a nemzetközi kapcsolatok kimélyülésével mindinkább kívánatossá válik, hogy azonos kifejezésmóddal jelöljük a nagyjában azonos, vagy ha nem is azonos, mégis rokon intézményt. Sokszor egész mondattal kell körülírni az egyik nyelven valamely közigazgatási szervezetet, amelyet a másik egyetlen kifejezéssel jelöl. Nem tudom osztani azon felszólalók optimizmusát, akik a közigazgatási nomenclatura egységessé tétele körül lényeges eredményeket várnak a nemzetközi együttműködéstől. Az intézmények a nemzeti szellemből fejlődnek ki, amelynek a nyelv is szülötte. Ha az intézmény, a szervezet nem fejlődik ki, a nyelv sem termeli ki a megfelelő kifejezést. Nemzetközi közigazgatási nomenclatura helyett talán inkább azokra a grafikai megoldásokra gondolhatnánk, amelyeket az összehasonlító közigazgatás terén is Magyary Zoltán vezetett be. A kongresszus határozatából is kicsendül a kétkedés, amikor valami összehasonlító közigazgatási központot akar megbízni egyelőre csak az idevágó kutatási módszer kidolgozásával. A levéltári kifejezések uniformizálása, amelyre szintén utaltak, valószínűleg több reménnyel kecsegtet.

A dokumentumok szellemi létrehozása mellett az anyagi előállítás és közzététel kérdéseiről — mindennemű publikálásról, a nyomtatásról és egyéb sokszorosításról, kiadói műveletekről, a sajtóról, a könyvkereskedelemről, a szabványosításról — is folyt a tanácskozás. Az egyetemi kutatás és doktori disszertációk terén követendő példa volna az egyik amerikai intézet eljárása, amely a kutatások eredményét és a disszertációkat csak rövid kivonatban, a tanár által átnézett összefoglalás alapján összesített kötetben adja. így egyrészt bibliográfiát is nyújt, másrészt gazdaságos kiadást és nagyobb elterjedést biztosít.

Legnagyobb érdeklődést itt, tudniillik a dokumentumok anyagi előállításánál, a szabványosítással kapcsolatos feladatok keltettek. A könyvtári, könyv- és folyóiratügyi szabványosítás szervezeti kérdését már sikerült is megoldani, amennyiben azonos bizottság működik a Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetségénél és a Nemzetközi Dokumentációs Intézetnél. Küszöbön áll a bizottság csatlakozása az International Standard Association-hez. Beszámolót kaptunk a bizottság által eddig felállított nemzetközi szabványokról és további munkatervéről.

*

Immáron letárgyaltuk a kongresszusnak a dokumentumok megalkotásával kapcsolatos munkálatait. Következő lépésünk lesz azon problémák taglalása, amelyek a dokumentumok gyűjtése, rendezése és megőrzése körül felmerülnek.

Lássuk először a gyűjtés kérdését. A nyomtatott vagy egyéb források felkutatása és átvizsgálása, az állomány gyarapításának különböző fajai: a vétel, az ajándék, valamint a csere- és a köteles példány kerülhet itt szóba. A tanácskozás különösen a gyarapodás két utóbbi fajára terjedt ki.

Eddig megkülönböztették egyrészt a hivatalos, másrészt a tudományos és irodalmi dokumentumok cseréjét. Az előbbire megvan az 1886-os bruxellesi egyezmény. Csak gyatrán működik. Az államoknak körülbelül fele, — köztük nagy és jelentős ország is — nem járult hozzá. Nem lehet csodálkozni ezen. Hiszen nincs is szükség olyan általános, minden hivatalos publikációt magába foglaló nemzetközi