A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1936
A Fővárosi Könyvtár 30. évi jelentése az 1936. évről
13 Budapesti Gyűjtemény. Az elmúlt esztendők lassúütemű gyarapodása után az idén a Budapesti Gyűjteménynek ismét tekintélyes gyarapodásáról számolhatunk be. Gyarapodásunk főként Schlauch Lőrinc bíboros-püspök könyvtárának részletekben folyó eladásából, részint pedig a postatakarékpénztár által sűrűn rendezett könyvaukciókból származik. Ez utóbbiak során részben a Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárának duplumai, részben pedig neves könyvhagyatékok kerültek árverésre és a Fővárosi Könyvtár ezekből nem egyszer a napi árnál jóval jutányo- sabban tudta megszerezni a számára szükséges műveket. Ezek a müvek jórészt a Budapesti Gyűjtemény anyagát gyarapították, az ősnyomtatványok korától a XIX. századig terjedő nagy korszakok területén. Aránylag ritka volt az idén is a külföldről vásárolt antikvár könyvanyag, amelynek oka a külföldi antikvár katalógusok számának erős megcsappanásában és nem utolsó sorban valutáris nehézségekben kereshető. A Budapesti Gyűjtemény beszerzéseinek sorát a könyvek megjelenésének időpontjában két ősnyomtatvány nyitja meg. Az első Galeotti Martio híres könyve a Liber de homine. Noha Fitz Józsefnek Hess Andrásról írt monográfiája óta e művet már nem soroljuk a Hess által nyomtatott budai nyomtatványok közé, mégis szerzőjének személye miatt a tágabb értelemben vett budapesti vonatkozású művek közé sorolható. Másik ősnyomtatványunk : Mayn Jason és Brant Sebestyén III. Miksa császár és Blanka Mária királynénak házassága alkalmával készült beszédét, illetőleg köszöntőversét tartalmazó, valószínűleg 1494-ben megjelent nyomtatvány. E mű Mátyás királyra, mint »rex gloriosissimus«-ra való utalása miatt foglal helyet gyűjteményünkben. A XVI. századi budapesti vonatkozású nyomtatványok terén gyűjteményünk 30 művel gyarapodott. Ezek között nem egy a Hungarica irodalomnak is kiemelkedő tétele. Ilyen mindjárt az »Ain gross Wunderzaichem kezdetű Augsburgban 1514-ben megjelent fametszettel díszített nyomtatvány, amely a Dózsa-féle Budán és Pesten megindult felkelésnek eredeti és korjellemző tudósítása. Szerzője nem magyar ember, de kétségtelenül az események szemtanúja, aki leírásában többször említi »hie zu Ofen«. Ugyancsak értékes Hungaricum az 1519-ben megjelent »Vita Johannis Capistrani«, amelynek címlapján Capistrán Szent János baljában nagy feszületet tartva, prédikálás közben van ábrázolva. Lábánál egész savonarolai jelenetet látunk: nagy tömeg hányja máglyára a kártyát, az ostáblát, a kockát, a csókaorrú cipőt annak jeléül, hogy a szent a török elleni kereszteshadjáratra a bűnbánat felkeltésével indítja meg a tömegeket. A mohácsi csata leírását és Buda elfoglalását adja elő az 1526-ban kiadott négyleveles »Newe zeyttung«. Egy másik újság 1528-ból a hitújítás elleni Budán kelt rendelkezéseket foglalja össze. Ribischius 1530-ban megjelent tízlapos nyomtatványában a magyarországi török háború fejleményeivel foglalkozik, az ugyancsak 1530-ban kiadott és Bécs megszállását leíró »Viennae Avstriae ... a Sultano Saleymano . .. obsesse História« című nyomtatvány János magyar király ellen kel ki, akit az ország bajaiért legfőbb bűnösként mutat be. Rendkívül értékes az 1531-ben Augsburgban megjelent Curipeschitz Benedek által írt útleírás. A szerző Lamberg József és Jurisics Miklós magyar tanácsosok konstantinápolyi követjárását írja le, amelyben ő mint tolmács vett részt. Míg a követek Konstantinápolyban tartózkodtak, a szultán arról értesült, hogy Roggendorf császári vezér Budát ostromolja. Erre az egész követség börtönbe kerül és viszontagságos úton érkezik vissza nagy későn elindulási helyére Laibachba. Rendkívül érdekesek a Buda 1541. évi elfoglalásának és a visszafoglalásra irányuló kísérletek történetével foglalkozó nyomtatványok. Ilyen a »Trefflicher und hochnützlicher Anschlag« című nyomtatv ny, a »Ausschreiben der gemeinen Anlag«
