A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1935
Kelényi B. Ottó : Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma 1683—1718
Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683—1718. Bibliographie zur Geschichte der Rückeroberung Ofens u. Pest's 1686. Druckwerke aus dem Zeitraum 1683—1718. Letteratura contemporanea della riconquista di Buda e Pest 1686. 1683—1718. Előszó. Az újabb magyar történeti szemlélet hazánknak a keresztény Európát fenyegető török veszedelem kezdetétől, vagyis Hunyadi János korától betöltött szerepében látja a magyarság nemzeti küldetésének európai kialakulását. Magyar- országnak és Budának, mint Európa védőpajzsának szerepeltetése pedig a XVI. század kezdetétől nem csupán dekoratív értékű metafora, hanem élénk valóságkép, melynek nyomaival a francia, olasz és német egykorú irodalomban egyaránt sokszor találkozunk. Míg a többi nemzetek hivatáshitüket önmagukból merítették, addig a magyarság a Nyugattól kapta történelmi öntudatának címét. Vagyis hazánk küldetése csak arra tart igényt, amire őt az európai közvélemény feljogosította. A védőbástya eszméje Zrínyi Miklósnak Szigeti Veszedelmében kap végleges formát. Igaz, hogy az eposz, tragikus cselekményében inkább a végzetszerűség keserű kényszerűségének, mint a hivatástudat fölemelő eszméi jelentőségének tolmácsolója oly nemzet számára, amely történetének legjelentősebb sorsváltozása idején sem jutott el létének és hivatásának világos tudatára, mert szemléletét a vérségi kötelék, a pártszenvedély, legfőképen pedig történelmi helyzete homályosította el. A hivatástudat más nemzeteknél már az ősi mítoszban rejlik és így talán igaz az a megállapítás, hogy a nemzeti hivatásra való egységes ráeszmélés nálunk azért nem fejlődhetett ki, mert a magyarságnak nincs mítosza, amelyből a nemzeti küldetés eszméje sugároznék elő és amely még a széthullás idején is mint virtuális nemzeti öntudat fogná össze a nemzettest minden egyes tagját. És a védőbástyagondolat sem volt alkalmas arra, hogy nemzeti mítosz alapja legyen. Egyrészt azért, mert hiányzott belőle az erőt fakasztó elem, másrészt kifejlődése leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Hiszen a pártszellem az eszme egyetemessé válását itt is megakadályozta és a magyar heroizmusban rejlő mitikus vonásokat a politikai szenvedélyek megítélésének körébe vonta. De viszont a védőbástya-eszme kifejezi a magyar harcoknak egészen sajátos alaphangját, amely szerint a magyar nem a hatalomért, nem vetélkedésért vagy kedvtelésért harcolt, hanem önmagáért és fönnmaradásáért és nem egyszer idegenek által megfogalmazott célokért. A magyarság hivatáseszméjének megfogalmazásával egyidejűleg, vagyis a XVI. század kezdetétől, Magyarország az európai irodalmi érdeklődés és értékelés horizontjába került. Ez a megállapítás rendkívül fontos a hazánkról alkotott
