A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
85 a várnak, amelyet »Basa kapunak« neveznek ; ezen vonultak a követek is kihallgatásra. A bécsi kaput nem láthatjuk, mert északra fekszik és a mi vízfestményünk Budát nyugatról mutatja. A vár alatt elterülő részeket a Duna védte egyik oldalon, míg északon egy fal vette kezdetét, mely körülbelül a mai Margithíd alatt kezdődött. Ebből az erődítési övezetből is láthatunk egy részt, sőt a rajtalevő kapuk közül kettőt, a Dunához közelebb eső úgynevezett »kakas«- és az ettől keletre fekvő »újkaput«. Az alsó várfalnak egyes részei még mai napig is fennmaradtak, így például a régi Szent János kórház udvarának Margit-körúti fala ennek az erődítési építménynek része. Délen, a csúcsíves királyi palotától lefelé nyugatnak húzódó erős fal, amelynek megerősítése alul a Dunánál egy rondella, ez a körbástya, mintegy átöleli az előbb említett »román« tornyokat. A déli rondellától észak felé a Duna partján is fal húzódott, amely ugyancsak egy körbástyában végződött. Mintegy a vár közepétől számítva északra terült el a Víziváros. Közel a kakaskapuhoz állt Ozmán bej mecsetje, ettől nem messze a kakaskapu fürdő. Valamivel délebbre a kép középső, rongált részénél lévő épületek úgy lehet Musz- tafa basa mecsetjét mutatják. A Vízi- vagy zsidóvárostól délre elterülő nagy, akvarelliinkön barnaszínű, támasztópilléres négyszegletes épület valamikor a királyi istálló, ebben az időben a törökök raktárnak és istállónak használták. Északra nyíló kapuján éppen egy török lovas vágtat befelé. Később itt az épület északi oldalánál emelkedett felfelé a Dunától elindulva a Várig az a fal, amely a vízhordást volt hivatva biztosítani ostrom esetén. A bekerített részektől északra a Rózsadomb emelkedik, amelyet Gül-baba dombjának neveztek. Ide éppen csak hogy Gül-baba türbéjét odafestette a kép készítője. A mauzóleumot még látjuk a meg nem erősített domb oldalán. Sajnos a domb alatt levő basa háza, istállói és a melegforrások már nem fértek ide, mint ahogy az egész északi külváros lemaradt. Buda déli részén a falakon kívül terült el a Tabán, a sűrűn lakott és nagyforgalmú tímárváros, amely mellett az Ördögárok torkollott a Dunába. A tímárok mecsetjét pontosan idefestette, de a Rácváros fürdőit nem ábrázolta a mi képünk készítője. A Tabán mögött emelkedik a Szent Gellérthegy, amint a törökök nevezték »Gürz IIjász Bajri«, amely nevét egy Belgrádban elesett hős muzulmánról kapta. A mi műkedvelőnk ezt a hegyet meglehetősen elrajzolta, eltolta. Az innenső oldalon az akkor még csak népes község Pest várának éppen csak hogy egy kicsi csücskét látjuk. Az északnyugati rondellától, mely hivatva volt a hidat védeni indult ki a hajóhíd, míg a budai oldalon a Tabánnál végződött s a budai körbástyára támaszkodott. Hetven ponton alkotta egykor a hidat. Megfigyelhetjük, hogy éppen lovasok haladnak át rajta. Ez a híd középen szétnyitható volt és itt bonyolították le a forgalmat. A Margitszigetből szintén nagyon keveset, éppen csak a déli szigetcsúcsot festette ide a festő. A vízen mozgalmas élet van. Hosszú felálló orrú osztrák hajók mellett, karcsú, hegyes, gyorsmozgású török naszádok sürögnek-forognak fel és alá. A sziget alatt a víz erejét kihasználó három gabonaőrlő malom működik és ezek nem sokban különbözhettek azoktól a vízimalmoktól, amilyeneket még nem is olyan nagyon régen itt Pest-Buda közt akárhányat láthattunk. * Amikor a mi kis akvarellünk felbukkant nem volt társtalan. Párja ugyanettől a kéztől származott. Szintén ilyen, mondjuk úgy : epikus jellegű. Mohácsot ábrázolja, azonban a Fővárosi Könyvtár tekintve, hogy ez nem tartozik gyűjtési körébe, nem szerezte meg. Ennek a színes lapnak mérete a mienknél kisebb, fel
