A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
81 A mi kérdéses, szinte bőbeszédű vízfestményünkön is egy császári követség Budára való érkezését, fogadását sejthetjük. Pestből alig látunk valamit. Különféle lovas alakulatok úgy tűnik, gyakorló mozdulatokat végeznek. A Duna másik partján Budán élénk sürgés-forgás, mozgolódás észlelhető. Lovasok lándzsával »amelyeken kicsi selyem zászlók díszlettek minden csapatnak más más színű« láthatók.22) Az egyik zárt csoport egy valamivel nagyobb hajó előtt várakozik. A naszádon vörösruhás alakok állnak. Talán ez a követség vezérhajója, erre várnak a muzulmánok amíg kiköt, hogy ünnepélyesen fogadják a császár megbízottját. Az éppen most horgonyzó vízi járműtől jobbra zenekart is látunk. Még a hangszereket is meg tudjuk különböztetni. Fuvolások, lantosok muzsikálnak az ünnepélyes percek alatt. A folyó is tele van déli szél lengette zászlódíszes hajókkal, naszádokkal. A kép közepén az egyik hadihajón ágyút sütnek el, üdvlövést adnak. Nem közönséges esemény játszódik itt le. Pompás színjáték volt mindig a császári követ megérkezése. Éppen azért, hogy jobban megértsük a dolgot, érdemes olyan valakivel vezettetni magunkat, aki körülbelül abban az időben járt itt követségben a töröknél, amikor ez a mi képecskénk készülhetett és az efféle fényes parádét jól megfigyelte. Lássuk, hogy látta Adam Wenner von Crailsheim, Hermann Tshernin von Chudenitz követ kíséretéhez tartozó útleíró az ezeregyéjszaka meséjébe illő bevehetetlennek tűnő vár tövében a diplomaták fogadtatását, aki mint magánszemély szerepelt, illetve utazott s bár nem bőbeszédű, mégis kitűnően figyeli meg az eseményeket, a körülötte lejátszódó dolgokat.23) Ez a Wenner írja, hogy szeretett volna útjáról nemcsak írásos feljegyzéseket, hanem rajzokat is készíteni, sajnos azonban — amint megjegyzi — erre nem volt alkalma. 1616. február 4-én császári kihallgatáson van a követség Prágában, majd kocsikra, málhás szekerekre rakodva március 5-én Bécsbe érkeznek. Az osztrák fővárosban sokáig időznek, úgy látszik felszerelésüket egészítették ki. Május 20-án szállnak vízre. A kis flotilla, mellyel útra kelnek 26 hajóból áll és vagy 400 személy kíséri őket. Egy eddig a császárnál időző török követ is velük tart hazafelé. Május 21-én már Pozsonyban fogadja őket a tanács és jófajta magyar fehér-, valamint vörösborokkal ajándékozza meg a nagy útra indulókat. Kitűnően érezték itt magukat. A követ vacsorát is adott a magyar urak és előkelőségek tiszteletére, amelyen a velük levő török követ is részt vett. Még muzsikát is hallgattak. Pozsonyban történt, hogy a török szakácsok a hajón a nagy szél miatt nem főzhettek és így a parton raktak tüzet. A tömeg azonban, amely körülvette őket megdobálta a muzulmánokat, amiért a török követ igen felháborodott, úgyhogy a kedélyeket csak nagy nehezen tudták a vezetők lecsillapítani. 24-én érnek Győrbe. Adam Wenner von Crailsheim azt írja Komáromhoz közeledve a várról, — mely még nem esett el — »ein Jungfraw und sehr vest«.24) Komáromban fellobogózva, ágyúlövésekkel fogadják őket a törökök. Itt időznek egy keveset, innen a követ Ali budai basához egy előkelő cseh urat meneszt, hogy előre jelentse érkezését. Már jóval Esztergom előtt a vár parancsnoka janicsárokat, lovasokat küld elébük. Barátságosan köszöntik egymást, sőt üdvözlő beszédeket mondanak. Az esztergomi basát megajándékozzák, látogatást is tesznek nála, majd a várost is megnézik. Május 29-én ér Budára a Tshernin-féle követség.25) Már Óbudánál előőrsökkel találkoznak, akik kitűnő rendet tartva nagy durrogatás, lövöldözés, üdvrivalgás, dob- és sípszóval fogadják őket. Rövidesen ezer törököt láttak lovon közelíteni aranyozott ezüst,, drágaköves kardokkal pompásan felfegyverezve, 6
