A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
77 bírták. Wratislawék hónapokig késlekednek Pozsonyban, mert az ajándékok egy részét, amelyeket a császár Augsburgban rendelt meg, csak nehezen készítették el. Wratislaw leírja, hogy a budai basának mit vittek és hogy mindazt egy háromórás kihallgatáson adták át. 3000 tallér szerepelt az ajándékozási listán. Két nagy ezüst felholdalakú tartályt, egy aranyozott mosdóedényt és egy olyan órát, amely kiütötte az időt, kapott a basa, aki mindezt arannyal himzett kaftánnal viszonozta.12) Ajándékot rengeteget vittek, sokaknak jutott belőle ; természetes mennél előkelőbb úrhoz jutottak, annál többet és értékesebbet adtak. Érdekes, ma azonban fantasztikusnak tűnik, amit Wratislaw az ajándékkal való vesztegetés módjáról ír. Az egyik basáról például megjegyzi, hogy a császári irat nem nagyon érdekelte, mint inkább a hozott kincsek, amelyeket neki átadtak,13) mely ebben az esetben 3000 tallérból, két nagy aranyozott ezüst korsóból, két aranyozott ezüst serlegből, két hasonló palackból, egy aranyozott ütőórából, melynek paripaformája volt s hátán egy török ült megfeszített íjjal, állott. Egy másik órát is hoztak, ezen meg két alak volt látható s az időt jelezték mozgásukkal. Még egy harmadik órát is ajándékoztak, amely aranyozott ezüstgolyóból állt. Ez csak egy basának adott ajándék ; elképzelhetjük mi mindennel lepték meg a szultánt, amikor színe elé kerültek. Kurz bécsi császári követ Konstanti- nápolyba vitt ajándékai közül egy hegyikristály ládika 60.000 forintba került. A császári ajándékórák között volt egy 5075 forint értékű és ugyanez a követség vitt többek között egy serleget, amely 10.875 forint érő volt. Az ajándékokról jegyezzük ide, hogy 1577-ben készpénzben és ezüstben 128.099, 1583-ban 70.328, még ugyanabban az évben egy másik követ útján 99.282, 1585-ben 78.000, 1587- ben 90.282, 1588-ban 84.825 forint ára ajándékot küldtek. A követjárás nagy hozzáértést, körültekintést igényelt. A furfangos beszédhez, a csűréscsavaráshoz nagy tapasztalatra volt szükség, mint ahogy az előírt érintkezési szabályokat is pontosan be kellett tartani. Tudni kellett, hogy kivel hogyan bánjanak rangja, módja szerint. A basának kezet csókoltak és megcsókolták a kaftánja szegélyét. Be nem tartott szabály nagy bajt, kavarodást okozhat. Szinán basa íratja magyar íródeákjával egy levelében 1587. július 3-án a császárnak : A császári követnek azért törték el a kardját, mert a szultán budai divánjába azzal lépett be,14) »de ha megh eolettwk volnais megh erdemleötte volna« stb., majd hozzáfűzi »ha pennig magyar leött volna, mingyarast karóba verettwk volna«. Az apró figyelmességek, ceremóniák betartása, ezeknek fontossága mindig előbukkan a követségi leírásoknál. »Semmit sem mulasztottunk el« írja Tafferner atya, »hogy a kölcsönös udvariasságról tanúságot ne tegyünk és hasznunkra váljon. A nagyvezír friss gyümölcsöt és virágot küldött, amelyeket a követ, mert a törökök nagyon szeretik a ritkaságuk miatt, cukorsüteménnyel viszonzott«.15) Lubenau is megfigyeli és érdekesnek tartja útinaplójában feljegyezni : egy helyt, ahol a muzulmánokkal találkoznak »a követ három embert küld a törökök elé, éspedig egy kapitányt, az udvarmesterét és még valakit s ezeket még három tolmács kísérte, hogy a török urak is közeledjenek. A török előkelőségek erre feléjük jöttek s kezet csókoltak az orátor úrnak« stb.16) A törökök oly szigorú utasításokkal látják el saját követjeiket, hogy a formaságok betartását szinte nemzeti becsületbeli ügynek tekintették. A budai basa, Gürdsi Mohamed egy alkalommal kijelentette, hogy leütteti a fejét a Bécsbe küldött követnek, ha az tekintély nélkül, szégyenletesen érkezik haza a hitetlenektől.17) A kölcsönös érintkezésnek formalitásai tudniillik úgy voltak kiépítve, hogy tekintélyéből egyik se veszíthessen.
