A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
75 Mielőtt a sok közül az egyik szerzőre — hogy képünket világosabban láthassuk és a rajta ábrázolt eseményeket megérthessük — mint ciceronera bíznánk magunkat, aki majd a budai fogadtatások szinte liturgikus ceremóniáit nekünk bemutatja, előbb röviden a követküldés izgalmas előkészületeibe pillantsunk be egyik másik utinapló alapján. A követek elindítása gyakori, mégis nagy, fontos eseményszámba megy és rendesen már hosszabb, előzetes tárgyalások eredménye. Az 1664-ben kötött vasvári béke alapján küldenek egymáshoz 1665-ben Lipót király és IV. Mohamed követeket. Lipót követe Leslie Walter gróf volt. A követet házi káplánja P. Paul Tafferner, egy mélyen vallásos jezsuita elkísérte Sztambulba és erről az izgalmas útjáról, amelynek előkészületei is mindent felülmúlóan nagyszerűek voltak, hiszen 1665. május 25-én 36 hajóval indultak, feljegyzéseket készített.1) Czernin gróf egy évvel előbb ugyancsak egy valóságos kis flotillával indult. Hajóit 124 matróz kísérte és külön az italoknak pince-, az öltönyöknek ruhatár- s a betegeknek kórházhajója volt. De a régebbi követségek is, a dolgok gondos meghányása- vetése után óriási felszereléssel és nagy személyzettel indultak. Reinhold Lubenau, aki II. Rudolf követét Bartholomeus Petz orátort kíséri mint patikus Konstanti- nápolyba írja,2) hogy Petz azért ment, hogy a portára ajándékot vigyen és ezzel békére hangolják a törököt. Egészen biztos azért, hogy súlyt adjanak útjuknak s a muzulmánok is jelentősnek tartsák a diplomáciai küldetést, huszonkét, ágyúval felszerelt hadihajón indultak el. De talán mindegyik hasonló leírásnál elevenebb képet nyerünk a már-már közismert Wratislaw Wenzel regénynél izgalmasabb feljegyzése alapján.3) Ő tudniillik, hogy kalandoskodási vágyát kielégíthesse már tizenötéves korában, szülei kérésére II. Rudolf engedélyével, Friedrich von Kreckwitz követ konstantinápolyi útján vesz részt. Ezt az utat, amely négy évig tartott, mert időközben Wratis- láwot be is börtönözték Sztambulban még a hírhedt fekete toronyba is, megörökítette naplójában. A bőbeszédű Wratislaw leírja többek között, hogy az előkelőségeket 300 császári katona is kísérte fegyver nélkül a parton, csak karddal az oldalukon, valamint 50 huszár lóháton, míg ők 15 hajóval indultak a törökök, illetve a megszállott Esztergom felé. A hajók mindegyikén három ágyú volt és 25 lőfegyveres magyar katona. Ezek szerint egy-egy követséget rengeteg ember, valóságos kis hadsereg vett körül, akik addig tartottak velük, míg a törökök át nem vették őket. Ettől kezdve ők nyújtották a követségnek a fedezetet. Wratislaw jegyzéke a követségről, illetve arról a személyzetről, akik vele utaztak érdekes bepillantást nyújt részünkre, de egyúttal arról a luxusról is fogalmat alkothatunk magunknak, amellyel tulajdonképen tekintélyüket akarták az orátorok emelni. A nagykövet körül forgolódtak az előkelő urakból álló tanácsadói, titkárok ; megtaláljuk mellettük az udvari káplánt és a nemesifjak egész seregét, akik úgy látszik a diplomaták sírna modorát lesték el és a ravaszkodást tanulták. Igen fontos szerepet töltött be a tolmács, az aranyműves és az ötvös, mely két utóbbi az ajándékba vitt műtárgyakat kezelte. »Ungarischer Schneider«, tehát magyar szabó is volt velük. írnok, udvarmester, pincérek, lakájok, borbély, aki az orvos szerepét is betöltötte, patikus, festő egészítik ki az együttest. így nem csodálkozhatunk, hogy több mint hatvanan képezték a követ szűk kíséretét.4) Wratislaw leírásában egy festővel is találkozunk s számunkra ez a feljegyzés nem érdektelen. Kreckwitz követ festőjének neve Michel Fischer, akit azért vittek magukkal, hogy utazásukról képeket fessen.5) Tafferner atya is beszél egy festőről s vele kapcsolatban, amikor ezt a művészt szerencsétlenség érte, útinapló-
