A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
74 is a mi magánügyünk volt. Az iszlám hosszú ideig izgalomban tudja tartani Európát. Talán mi sem bizonyítja jobban a rettegést, a kérdés fontosságát, mintha a XVI. századvégi, a XVII. századi, majd a XVIII. századeleji európai históriát tárgyaló munkákat figyeljük meg, melyek zömének főkérdése az ominózus török ügy. Buda visszafoglalása részletkérdés, irodalma mégis szinte áttekinthetetlen. A török kiveretésekor az egész világon öntöttek és verettek érmeket — Vagy százhatvanról tudunk — annak örömére, hogy Budát a török kénytelen volt feladni. A pogányoktól megszállt területekkel foglalkozó, főleg Budát ábrázoló metszetek száma özön. A török Európára irányuló hadműveleteinek kiindulási központja 1541. után Buda és így a földrajzi könyvekben és történeti munkákban az egykori királyi székhely látképe legtöbbször szerepel. A számos könyvillusztráció mellett sok önálló metszetet is ismerünk Budáról a visszavételig számított időkig, úgyhogy mai fővárosunk hódítás alatti formájáról az 1572-ben nyomott J. Siebmacher- féle metszettől egész az 1686. évben készült olasz karcokig — melyeknek sztereotip felírása VERO DISEGNO DELLA CITTA DI BUDA szokott lenni — helyes képet formálhatunk. Ezek mellett Marsigli rajzai, valamint Fontananak az 1686. évi ostromróli pontos képe alapján jól tájékozódhatunk a megszállás alatti Budáról. Mégis, a Fővárosi Könyvtárnak a közelmúltban műkereskedőtől vásárolt páratlanul érdekes akvarellje még az ismert sok metszet mellett is különös figyelmet érdemel. A vízfestmény minden kezdetlegessége ellenére sokkal többet nyújt, mint nagyon sok metszet, melyekről tudjuk, hogy nem egyszer úgy készültek, hogy legfeljebb leírás alapján képzeletből rajzolták meg a várost, míg egy másik csoport a régebben ismert ábrázolásokat változtatta meg csak egy-egy leíráshoz idomítva, úgyhogy Buda és Pest a sok gyertyaként meredező minaretjeivel keleti városnak nézzen ki. A sok Budáról rajzolt látkép közül a VERO DISEGNO fel- irás ellenére is, a valóban in loco készült kevés. A mi primitív vízfestményünk, amint a jelek félreismerhetetlenül mutatják, tényleg a megszállás alatt, itt készült, mégpedig minden bizonnyal a XVI. század fordulóján. Színes képecskénken, melynek felirata: Buda od [er Ofen], (mérete: 58‘7 x 17*5 centiméter) s amelyen a Gellérthegyet, Budavárai pirostetejű házaival, zöld tornyaival, az alul elterülő várost, a Dunát és Pest egy részét látjuk, bennünket különösen két szempontból érdekelhet. Életteljessége mellett — amit rajzok, festmények mindig jobban tükröznek vissza, mint a nyomatok — először felkelti érdeklődésünket az a történés, amely rajta lejátszódik s amelyet a kép minden kicsinysége mellett pontosan kivehetünk. A második a topográfiai szempont. Vájjon mi mindent látott a vízfestmény készítője kijártában Budából? A Fővárosi Könyvtár színezett látképe egy császári követség pompás színjátékként ható bevonulását Budára, mutatja be. A követjárás a megszállás alatt napirenden volt. Gyakoriságát mi sem jellemzi jobban, mint például a budai basák magyar levelezése, amelyben szembetűnő az, hogy ezeknek a levelezéseknek nagyrésze követek küldésével kapcsolatos. Jelentés jövetelükről, sürgetik a követküldést, ügyeik elintézéséről értesítik a császárokat, követek ellen való kifogásaikról szólnak a basák stb. A követeket néha csak Budára, máskor a portára küldték. Céljuk a viszonylagos béke teremtése, máskor fontosabb okmányokat, szerződéseket írtak alá, adót vittek, okmányokat cseréltek ki vagy hoztak, közben megvesztegettek török előkelőségeket, rabokat váltottak ki, békét vásároltak. A követküldésnek nem volt se szeri se száma. Sorsukat ismerjük a levéltárakba került jelentésekből, levelekből, maguk vagy kíséretük írta naplókból, amelyek közül a fontosabbak néha könyvalakban is megjelentek.
